A szerelem vak - mondják. No, de akkor mi újság a vakok szerelmével? E kínzó kérdésre adható válaszok közül néhányat megismerhetünk Juraj Lehotsky szlovák dokumentumfilmes érzékeny látásmódú, finom humorú, Cannes-ban is díjazott filmjéből.

Peter
Peter középkorú zongoratanár, aki már hosszú ideje él együtt békés egyetértésben szintén vak feleségével. Mindennapjaik ugyanolyan monoton egymásutániságban telnek, mint látó embertársaiké. Ébrednek, ha meghallják, hogy a szomszéd elmegy dolgozni - köszönhetően a lakótelep vékony falainak. Nappal, miközben Peter zongora- és énekórákat ad a vak és gyengén látó gyerekek részére fenntartott iskolában, felesége pulóvert köt neki. Esténként rádiót hallgatnak, vagy éppen tévéznek, ugyanúgy mint bárki más. A vakok ugyanis a tévéműsorból is éppen annyit érzékelnek, mint a való világból. Nekünk látóknak talán meglepetést okozhat, milyen sokat. Peter például csupán néhány métert téved csak a síugróverseny közvetítése alatt, amikor minden egyes ugrásnak megtippeli a hosszát. De van, hogy tévézés, rádiózás helyett csupán zongorázik feleségének, vagy éppen szárnyaló fantáziája által költött meséket "színezi" ki szintetizátorának zajkeltő programjaival. Peter és felesége így könnyen lehet, hogy még tartalmasabban is tölti napjait, mint az egészséges(nek mondott) látók nagy része.

Miro
Miro roma. Ez már önmagában halmozottan hátrányos sors, nálunk éppúgy, mint a film helyszínén, Szlovákiában. Erre jön még az fekete áldás, hogy vak. Az érzelmes cigányfiú szerelemre lobban Monikával, a majdnem vak lánnyal, aki viszont nem roma, hanem szlovák. Monika környezete, bár a pár életében vajmi kevés jelentősége van annak, ki milyen származású, természetesen élesen elutasítja a lány és a fiú kapcsolatát. Miro azonban kitartóan udvarol a lánynak, kirándulnak, diszkóba járnak, boldogok, talán még gyermeket is vállalnak. Miro és Monika története a harc, a küzdelem története, amely szemlátomást a győzelem komoly esélyével kecsegtet.

Zuzana
Zuzana tinilány, éppen befejezte általános iskolai tanulmányait a vakok iskolájában és most készül, hogy azokat egy rendes, "normális" gimnáziumban folytassa. A csinos Zuzana tele van kíváncsisággal, várakozással, izgalommal, hogyan fog teljesíteni a látók között, lesznek-e új barátai, lesz-e szerelme. Addig is az interneten csetel egy ismeretlen fiúval, aki nem tudja, hogy a lány vak. Zuzana ezt nem is közli vele, meglepetésként tartogatja ezt az információt addig, míg személyesen nem találkoznak. Addig zenét hallgat, strandol és ábrándozik, mint minden egészséges tinilány.

Elena
Elena története a gyermekvállalásról szól, teljesítheti-e az anya felelősségteljes szerepét egy vak nő. Elena elhatározása, melyben szintén vak párja is támogatja, azonban olyan erős, hogy nem lehet hiba. A nő minden idegszálával, óriási koncentrációval készül a nagy feladatra, csakúgy, mint minden egészséges nő. Nem sokkal később megnyugtató látványt nyújt Elena, ahogy becézgeti egészséges újszülött gyermekét.

Szumma
Lehotsky filmje hasonlóképpen épül fel, mint e róla szóló írás: elmeséli a négy történetet, majd egy kvázi ötödikben - általában megnyugtatóan - lezárja azokat. Filmjének fő tanulsága az, hogy a vakok nem feltétlenül élnek szegényebb életet, mert a látható világ szépségei láthatatlanok számukra, hiszen más érzékelési területek felé, hangok, tapintás, viszont lényegesen jobban kifejlődtek érzékeik. Összességében kimondható, hogy azok a vakok és gyengén látók, akik felvállalják másságukat, abszolúte teljes és boldog életet élhetnek. Zuzana példája ékes bizonyíték erre, ám ő még fiatal, okos lány, nyilván tanult is a leckéből. Lehotsky sokszor finom humorral ábrázolja hőseit, hiszen megmosolyogtató, ahogy az energikus Peter reggelente rohan az iskolába a fehér bottal, ahogy két vak koccintani akar, vagy ahogy tévéznek, háttal a tévének... Nem hiszem, hogy ezek a képek, ez a fajta humoros ábrázolásmód bárkit sértene, emellett és ezzel együtt a filmet az a fajta komótos, bölcs életszeretet is áthatja, amely annak idején a csehszlovák filmgyártás megannyi darabját tette nálunk is népszerűvé. Lehotsky filmje azt állítja, elérhető és átélhető a boldogság bárki számára, mi pedig nem tehetünk mást, mint elhisszük neki.

Kinek ajánljuk?
- Vakoknak és gyengén látóknak, ha értenek szlovákul.
- Ismerőseiknek és hozzátartozóiknak.
- Depresszióban, levertségben szenvedőknek.

Kinek nem?
- Cinikusoknak.
- Idiótáknak.
- Futballhuligánoknak.


7/10