Amióta az elmúlt pár évben a jelenség sajnos betört a mindennapjainkba, egyre több film és sorozat készül a témában. Az első anyag azonban, ami feldolgozta a bosszúpornót, már 110 éves – és meg is lehet nézni!
Az elmúlt pár évben sajnos egyre gyakrabban hallhattuk a bosszúpornó kifejezést, ami arra utal, hogy valakiről a tudta és beleegyezése nélkül pornográf felvételeket hoznak nyilvánosságra a közösségi médiában, azért, hogy valamiért bosszúból lejárassák, megfélemlítsék és megalázzák. A több országban is bűncselekménynek (szexuális zaklatásnak) számító aktust általában elhagyott exek követik el, akik a felvételt fegyverként használva állnak bosszút csalódottságuk miatt.
Sajnos a bosszúpornó bűncselekményként való azonosítása ellenére a szabályozása, azaz az elkövetők ellen hozott potenciális intézkedések elfogadása nagyon lassan halad, ami főleg annak fényében meglepő, hogy a filmesek már 1912-ben foglalkoztak a témával. Ahogy azt ugyanis lentebb láthatjuk,
eddig tévedésben éltünk, ha azt gondoltuk, hogy ez a fajta visszaélés a közösségi médiával terjedt csak el.
Már a nyolcvanas években ismert volt az a jelenség, hogy a Hustler magazin olvasói meztelen nőket ábrázoló fotókat küldtek be – és mivel ezek eredetét senki sem ellenőrizte, olyanok is akadtak közöttük, amelyhez nem járult hozzá a modell, csak a volt párja élt vissza a képmásával, így mindez a bosszúpornó internet előtti ősének tekinthető.
De a jelenség gyökere még ennél is korábbra vezethető vissza.
A litván születésű Wladyslaw Starewicz által rendezett 12 perces stop-motion orosz rövidfilm, Az operatőr bosszúja arról szól, hogy Bogár uraság a munkája miatt állandóan bejár a városba, egyedül hagyva a nejét. A férj ráadásul nagyon jól megérti magát kedvenc bárja táncosával, akinek féltékeny expasija, egy agresszív szöcske követi őket a szállodába, ahol egymáséi akarnak lenni, és a szobájuk kulcslyukán keresztül lefilmezi őket szex közben.
Akinek nem lenne ideje végignézni a halott bogarakkal felvett filmecskét, annak eláruljuk, hogy olyan részletek derülnek még ki belőle, hogy bizony Bogár asszonyság is megcsalja a férjét, egy festővel, aki igen szívesen vigasztalja, miközben ő egyedül senyved otthon. Csakhogy Bogár uraság rajtakapja őket; ám igen megbocsátónak bizonyul, hiszen rögtön ezután moziba indul a feleséggel – nem tudva, hogy ott bizony az ő bosszúpornóját fogják levetíteni. A többit már el lehet képzelni…
Az operatőr bosszújának kulcslyukas jelenete a voyeurizmus és a film médiumának összekapcsolásával és az ezekre tett önreflektív kommentárokkal (például a film-a-filmben jelenettel)
De a kisfilm ezt leszámítva is hatalmas vívmány, az animációs filmezés területén is. Habár ma már a téma szakértői közül is kevesen ismerik, az 1920-ban Franciaországba emigrált Starewicz Walt Disney-vel egyenrangú úttörője volt az animációnak, ráadásul Disney előtt egy évtizeddel. A rendező egyébként teljesen véletlenül kezdett el a filmezéssel foglalkozni: megszállott rovarrajongóként és végzett entomológusként azért kezdett el forgatni, hogy kedvenceit rögzítse.
A stop-motion animáció pedig úgy jött be a képbe, hogy a rovarok sajnos elpusztultak a világítás nagy hője miatt, így ez lett az egyetlen megoldás, hogy Starewicz velük tudjon forgatni. Később a filmes készített hagyományos bábfilmeket és élőszereplős alkotásokat is, de mesterműve továbbra is Az operatőr bosszúja maradt – amit évtizedekig puszta vígjátékként, illetve a kor divatos szerelmiháromszög-melodrámáinak paródiájaként kezeltek, ám
a házasságtörő bogarak meséje a bosszúpornó szemszögéből nézve a modern közönséget is megszólítja,
ráadásul ma is abszolút érvényes etikai kérdéseket vet fel, miközben egyes motívumaival a film médiumának illékonyságára is reflektál.
(via Far Out)
