Guillaume Nicloux Berlinale versenyprogramját megjáró filmje Denis Diderot francia felvilágosult filozófus Az apáca című regényét dolgozza fel, melyben egy apácasorba taszított fiatal lány kálváriáján keresztül mutatja be a XVIII. századi francia egyház és arisztokrácia rejtett ellentmondásait és hazugságait. Sajnos a rendező azonban az adaptáció során nem mert elég bátran nyúlni az alapanyaghoz, hogy abból valójában ütős és modern filmet alkothasson.
A történet szerint egy arisztokrata család legkisebb lányát, a szépséges és okos, valamint a világi örömök iránt nyitott Suzanne-t (Pauline Etienne) apácazárdába száműzik, miután családja számára kompromittálóvá lesz jelenléte. Suzanne már a történet elején szimpatikussá válik, mert nem akar mártír lenni: nem hajlandó feláldozni magát az egyház számára, s habár mégis elfogadja a szolgálatot, de azt anyja iránt érzett szeretete miatt teszi meg.
Suzanne kálváriatörténete alapvetően három stáció szerint osztható fel, melyeknek alapja a zárda éppen aktuális vezetőinek szimbolikus szerepe, illetve Suzanne viszonya ezekhez az alakokhoz. Az érkezésekor őt fogadó apácanő a szeretet és a megértést testesíti meg a lány számára, s anyja helyett anyjaként viseli sorsát. Az őt követő Christine nővér (Louise Bourgoin) a tökéletes ellentéte: erőszakos, hideg, akaratát kíméletlenül véghez vivő szereplő, aki saját ellenségét, s egyben hivatásának beteljesítését látja a lány legyőzésében. A film legerősebb felvonása ez a rész, amelyben Christine nővér Suzanne lelkét testének igába fogása által akarja megszerezni, ezáltal egyfajta fordított Jean d’Arc történet alakul ki: Johannához hasonlóan Suzanne is Isten hívő lány, aki saját igazának megtartásáért küzd. Ugyanakkor, míg Johanna célja az egyház dogmáival szembenálló prófétaszerep érvényesítése, addig Suzanne szándéka ennek a fordítottja, vagyis az egyház által követelt szerep elutasítása, mivel ezt igaz hite alapján Isten elleni hazugságnak tartja.
Az utolsó felvonásra sajnos a film elvágja ezt a valóban provokatív szálat, és egy merőben új irány felé fordul, ekkor Suzanne-nek az érzéki, s egyre inkább nyílt, szenvedélyes közeledéssel kell szembenéznie. Ezen fejezetben Suzanne teljesen háttérbe kerül, csupán passzív áldozata Saint-Eutrope nővér (Isabelle Huppert) elkeseredett, előtörő vágyainak. A szituáció nem eléggé kidolgozott, és teljesen eltér a mű addigi szövetétől, egyetlen jelenet kivételével, mely a filmet elindító jelenetre reflektál. Ennek az eredménye lesz aztán az, hogy a konfliktus egy idő után saját paródiájába hajlik át, a saját érzéseibe zárt nő iránt csak szánalmat érzünk, s a háttérben húzódó feszültség teljesen elenyészik. Továbbá gyengíti e szakaszt, hogy Suzanne ekkor már nem képvisel semmit, csupán saját menekülését igyekszik elérni.
Mindez negatív vonás mellett azonban fontos kiemelni Az apáca érdemeit: a nagyszerű operatőri munkát, illetve a valóban lélegzetelállító színészi játékok kavalkádját. Pauline Etienne, a fiatal belga színésznő zseniális alakítást nyújt Suzanne szerepében. Játéka egy pillanatra sem bicsaklik meg, tiszta arca és fizikai jelenléte szinte az egész filmet elviszi a hátán. Ehhez járul hozzá Louise Bourgoin kegyetlen, de kegyetlenségének legitimitásában végig szilárdan hívő alakja, illetve az Isabelle Huppert segítségével felrajzolt szerelmi tragédia.
Elhibázott lehetőség Az apáca című film. A végefőcímnél a néző hirtelen azon kaphatja magát, hogy nem is tudja, miről akart szólni az 114 perc, amit végignézett: mintha a rendező nem tudott volna mit kezdeni a mártírsorsot elkerülő, ezáltal mégis mártírrá váló főhősnő karakterével, ezért inkább a biztonságosabb megoldást választva, az alig kidolgozott apa-lánya kapcsolat sorstragédiájával zárja a történetet. Ez különösen annak tudatában zavaró, hogy a film eredetije nem kegyelmez Suzanne karakterének, és bordélyházba juttatja a lányt…
A rendező bizonytalansága miatt mi, nézők sem tudunk jobb tanulságot levonni annál, mint amit a film kínál. Az apácából így nem válik aktuális, önmagán túlmutató alkotás, sajnos, még egy önmagában emlékezetes filmélmény sem.
