Öntudatra ébredünk szép sorjában. Nekünk, sehonnai átlagférfiaknak már a Neander-völgyben kinyílt a szemünk, ősi élvezettel fürödtünk saját mamutvadász-fajfenntartó mivoltunkban, aztán jött a civilizáció című népmese a maga áldásos hatásaival, és jöttek a többiek. Először a női lét búvópatakja tört a társadalom felszínére, mind több és több jogot kivívva, az erősebbiknek vélt nem pedig szorgosan tanult kesztyűbe dudálni. Aztán beköszöntött az információ forradalma, nyugat felől felsejlett az árbockosárból a demokrácia haloványzöld csíkja, de persze San Franciscóban ekkortájt már a sokadik melegfesztiválnak tapsolhatott a bőrbarát közönség. A fogyatékos sportolók paralimpiákon bizonyíthatnak, a fajok üldözését már csak a legszigorúbb szkinek gondolják komolyan, s legújabban a sziámi ikrek elenyésző kisebbsége is büszkén felvetette fejét.
E ritka természeti csodák ugyanis a híradók végéről ezennel átköltöztek Hollywoodba. Fennen vállalják kettős önmagukat, s a "sziámi" megnevezésre - ez az angolban jobban kijön - érzékenyen reagálnak: nem macska, ember! Jobban szeretjük az "összenőtt" titulust! (Lásd még a politikai korrektség zsebszótárában pl. függőlegesen kihívások elé néző = alacsony stb.)
A vígjátékokra specializálódott Farrelly-fivérek filmjének a feladata tehát az, hogy ezt a néző számára mélységesen idegenszerű állapotot fogyaszthatóvá, sőt szórakoztatóvá tegye. A Dumb & Dumbert vagy a Tökös tekést jegyző (külön világra jött) testvérpárnak alaposan fel kellett kötnie a hangtölcsért, hogy a jó évtizede dédelgetett forgatókönyvből ütős komédia szülessen, így biztos ami ziher alapon igazi sztárokat nyertek meg a főbb szerepekhez.
A független alkotásokban is előszeretettel mutatkozó Matt Damon egy tőle meglehetősen távol álló műfajba csöppent, s vélhetően nem ez lesz a legmaradandóbb vállalkozása. Millió dolláros mosolya furcsán kényszeredettnek hat, mintha gyorsan túl akarna esni az egészen. Rosszabbik fele, Greg Kinnear viszont valósággal lubickol a poénzuhatagban, az ezredik arcú Cherről nem is beszélve, az ínyencek számára pedig ott van a jó öreg Seymour Cassel. A néhai John Cassavetes egyik kedvenc színésze - akit anno az Arcokban nyújtott teljesítményéért Oscarra jelöltek - ezúttal minden hájjal megkent ügynökként bolondozik, sűrű ősz üstöke a 118 perc egyik csúcspontja.
A tengerentúlon rendkívül divatos esélyegyenlőség jegyében a különös ikerduó természetesen kisebbségi hölgyekkel jön össze, a latin szexbomba Eva Mendes (civilben Damon jelenlegi nője) és a szintén elragadó Wen Yann Shih személyében.
Minden adott tehát egy forradalmian újszerű vígjátékhoz, nagy kár, hogy a humor gyakran csak helyzetkomikumban, hanyattesésekben és egyéb, mulatságosnak szánt blődlikben merül ki. Bár a film háromnegyedénél bekövetkező - természetesen lelőhetetlen - fordulat, valamint a grandiózus zárójelenet okvetlenül az alkotók javára írandó, a publikum ugyan kitágult látókörrel, de az egymás hegyére-hátára dobált gegek miatt kissé fáradtan kászálódik fel a székből. Nem a nevetéstől fogja az oldalát, hanem hogy kitapogassa: milyen furcsa is lehet egy közös máj.
