Szex telefonhívásra - ez a film magyar címe, és talán 1975-ben lett is volna hatása, a cicikre vágyó férfiak leperkálták volna a négy forintot a mozijegyért (ifjúsági bérlet nem érvényes). Ma egy kicsit félreinformál, de annyi baj legyen.
Legalább ennyi változatosság jut: az első fél órában azért utáltam a filmet, mert azt hittem, hogy moralizál, és miközben karcsú és ápolt menedzserbigéket mutogat lenge öltözetben, azt a tanulságot akarja az agyunkba vagy a szívünkbe vésni, hogy az igazi szerelem mégis többet ér, a maradék hatvan percben azért kellett sóhajtozni, hogy ez tényleg egy ilyen béna krimi. Mindent lehet tudni előre, süsük írták süsü nézőknek, vagy lehet, hogy van itt egy kis ravaszság: azért készítenek elő minden fordulatot olyan hangsúlyosan, mert az önelégült nézőkre számítanak, akik a mellettük ülő fülébe sugdossák, hogy mi a megoldás.
A történet persze így is tökéletes ostobaság és agyalmány, és a forgatókönyvíró csak a nézői lustaságra számíthat, arra, hogy senki sem gondol utána annak, amit látott, nem kérdezi meg, hogy: és ezt meg ő honnét tudta előre. Nem mintha elképzelhető lenne olyan fokú szellemi restség, amely már fogyaszthatóvá tenné a filmet. Az ember csak azt látja, hogy létezik valami filmipari tehetetlenség, vannak filmek, amelyeknek el kell készülni, bár senki sem tudja, hogy miért.
A cselekmény ennél minőségibb változatokban is már ezerszer ismert, pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni, ki kivel játszik össze, és miért. Megvannak a megfelelő szereplők, Hugh Jackman a furcsa élekkel az arcvonásai helyén, amelyektől rögtön lehet tudni, hogy még sokkal gonoszabb, mint amilyennek látszik, Ewan McGregor pedig szemüvegben és lenyalt hajjal már alig várja, hogy hernyóból pillangóvá változzék: nem akarom senki örömét elvenni, ezért nem árulom el, hogy vajon sikerül-e neki, avagy.
Ami a film technikai részét illeti, egyszerű álcaháló, amelynek más dolga sincs, mint
hogy leplezze az épkézláb történet és a mondanivaló teljes hiányát. Dögös zene szól, drámaian kontrasztosak a fények, annyira, hogy a fehéren ragyogó ingeken néha a feliratot is nehéz elolvasni, kietlen brókervilágot ábrázol az operatőr, Dante Spinotti, aki egyébként magát is belekomponálta az egyik jelenetbe, csinosak a nők, és a fiúkat sem kell félteni. A film eredeti címe Deception, ami fortélyt, csalást, átverést jelent. Talán meg kellett volna hagyni.
