A filmekben a vakáció sosem telik el gubancok, félreértések és balesetek egész sora nélkül, hogy ezt a heti premier Vakációban is láthatjuk Ed helms és Christina Applegate főszereplésével. Lássuk az all inclusive szállodás, aqua parkos családi nyaralások legjobb vagy épp borzalmas filmes alternatíváit!

Családi vakáció (1983)
Kezdjük a nyilvánvalóval: a most moziba kerülő Vakáció az 1983-as „eredeti” Családi vakáció részben folytatása, részben újragondolása, ahol az akkori család közben megnőtt fia, Rusty hurcolja magával a régi nyaralás helyszínére, a kaliforniai Walley World vidámparkba. Azt ma már nehéz megmondani, mitől is volt az 1983-as verzió annyira sikeres, hogy ma is remegő hangon emlegessék, ahogy arra is nehéz választ találni, hogy miként lett a hórihorgas Chevy Chase a 80-es évek talán legmenőbb komikusa, ugyanis az volt, részben a Vakáció-szériának köszönhetően, ugyanis több folytatás is készült a Griswold család kalandjaiból. Minden persze akkor kezdődik, amikor a családfő a fejébe veszi, hogy fogja a pereputtyot és Chicagóból Kaliforniába viszi őket a legszuperebb vidámparkba, és vesz egy tágas furgont is a tervhez, de arra nem számít, hogy egy gonosz nagynéni is velük tart, és arra sem, hogy különös kísértésnek lesz kitéve – ahogy arra sem, hogy a park zárva lesz. „Minden idők egyik legjobb vígjátéka!!!” – írja malmsteen11 nevű kommentelőnk, és ő ritkán téved.

Lavina (2014)
Vakációzni télen is lehet, és ezúttal egy svéd család dönt úgy, hogy a francia Alpokban tölt pár napot, hogy kiélvezzék a síparadicsom adta gyönyöröket. Csakhogy már az első napon kisebb baleset történik. lezuhan egy hófal – amiből aztán NEM lesz igazi lavina -, amikor épp egy pályaszéli étteremben pihennek hőseink, és a családfő azonnal felveszi a nyúlcipőt, úgy hagyva hátra a családot, mint eb a sivatagot. Senkinek sem esik baja, és tehetnének úgy, mintha mi sem történt volna, ám a feleség képtelen megbocsátani, és a hátralévő napok a férfi kétségbeesett próbálkozásaival telnek, hogy újra „valaki” legyen. Ruben Östlund rendező elképesztő érzékkel építkezik az apró rezdülésekből és a megbomlott családi dinamikából – a gyerekek végig tanúi a történeseknek -, és remekül festi le nekünk a „legrosszabb vakáció” ezúttal nem is olyan tipikus esetét. 

Veszélyes vizeken (1994)
Nem kell minden vakációs filmnek komédiának lennie, a közös családi kiruccanásból lehet véres (pszichológia) thrillert is faragni, amire Curtis Hanson filmje a remek példa – igaz, a rendező sokat kölcsönzött John Boorman 1972–es Gyilkos túra-jából is. A helyszín a vadregényes erdő és az azon átvágó tajtékzó sodrású folyó, amin két gumicsónak halad lefelé. Az egyikben egy vakációzó család, a másikban két kalandvágyó férfi ül, és az egyiknek megtetszik a vagány családanya, aki egy kacérkodni kezd a férfival. A férj észreveszi mindezt, de nem tesz említésre róla, hisz nem tudja, miben sántikálnak az idegenek – bár ha tudná is, már késő van ahhoz, hogy bármit is tegyenek. A Jerry Goldsmith zenéjére komponált akciójelenetek – beleértve a vad zúgókon való túljutást – lélegzetelállítóak, de Meryl Streep és Kevin Bacon (ellentét)párosa tette a filmet igazán emlékezetessé.

A család kicsi kincse (2006)
Egy család akkor igazán izgalmas, ha minden tagja teljesen hibbant – más kérdés, hogy ez a való életben csak rövid ideig elviselhető, de egy film átlagos másfél órájában pazar szórakozást ígér. A kis Olive is többnyire sültbolondok: apja a világ legpocsékabb karriertanácsadója, a nagybácsi kisiklott irodalomtanár, az öccse hallgatási fogadalmat tett, a nagypapa mindig túl vidám, mert be van tépve, ám mégis mindenki a kissé túlsúlyos, csúnyácska lány mellé áll, amikor az eldönti, hogy részt vesz A család kicsi kincse nevű gyerek szépségversenyen. A gond csak az, hogy a versenyt a napfényes, de távoli Kaliforniában tartják, így a család, afféle kényszernyaralásként egy citromsárga és elég megbízhatatlan Volkswagen minibuszba ül, és nekivág az útnak, bár tudják, hogy Olive-nak a leghalványabb esélye sincsen a győzelemre. És ez a legszebb az egészben, illetve a remek színészek remek alakításai egy remekül megírt történetben – nem véletlenül kapott Oscar-díjat a nagypapát játszó Alan Arkin és a forgatókönyvet jegyző Michael Arndt. 

Elrabolva 2.
Alapvetően itt is egy családi vakációval indul minden, hiszen Bryan Mills a lányával és a feleségével isztambuli kiruccanásra érkeznek, és ha úgy vesszük, tényleg sikerül közelről megismerniük a török metropoliszt, annak látványosságait és eldugott érdekességeit. Arról nem ők tehetnek, hogy az albán maffia nehezen felejt, és az első részben kiírtott két tucatnyi tagja miatt heveny bosszút esküdött, és igen, van a filmnek egy igen látványos és izgalmas üldözős-gyilkolós része is, de itt is remekül működik mindaz, aminek egy félresiklott családi nyaralós filmben működnie kell. Az úton átélt és megtapasztalt kalandok – jók és rosszak – az eddig széthúzó családot újra összetereli, sokat megtudnak egymásról és ezentúl képesek közösen dönteni a fontos kérdésekben, és ez egy csodálatos dolog. Kár, hogy a harmadik rész már nem ezen az elven működik, vagy ha jobban belegondolunk, kár, hogy egyáltalán csináltak egy harmadik részt is.