Ha egyszer lehetőségem lenne démonként eltölteni egy napot egy házban, tuti, hogy nem azzal szórakoznék, hogy a háziakat vásári trükkökkel riogassam, úgymint ajtócsapkodás, meg hideg fuvallat a nyakszirten. Hanem inkább a frászt hoznám rájuk Orosz Jóska legendás vörös bőrkabátjában és Juszt László szemüvegében, amit asztráltestemre applikálnék valahogy, és a sarokból előugorva azt üvölteném, jönabarnaveszedelem!
A Paranormal Activity című amerikai horrorban azonban - velem ellentétben - ragaszkodnak a műfaji szabályokhoz, és csak fokozatosan szaratják be a nézőt, nem rontanak ajtóstul a házba, mert akkor nem lenne film sem. A 86 perces játékidejű mozi a horrorfilmek áldokumentarista válfajának eddigi legsikeresebb képviselője. Ha hinni lehet az IMDb-nek, mindössze 11 000 dollárból készült (más források szerint 15 000-ből), és eddig 97 milliót termelt csak az USA-ban. Végül is mindegy, legyen a magasabb összeg, két és fél millió forintból nálunk szerintem a hatvanas évek óta nem forgattak mozifilmet, olyat meg soha, ami hatezerszeres hasznot termelt volna.
A történet olyan, mint a proverbiális faék: fiatal pár éldegél(ne) nyugodtan a gazdasági világválság előtt 5 százalékos kamatra felvett kölcsönből vásárolt házában, a fiú tőzsdeügynök, de a munkahelyére nem nagyon jár be, a lány angol szakos egyetemista, ikszlába van, de ami még rosszabb: gyerekkora óta vegzálja valami természetfeletti entitás. Hiába költözött sokszor, az csak jött vele, és nyitogatta a csapokat éjjel, jobb dolga nem lévén. Ez a ház urát persze zavarja, így videókamerát vesz, na mi innentől kapcsolódunk be a történetbe. A két színésznek ez az első filmje, ami különösen a férfi alakításán látszik meg, az Office című sorozatból ismert Jenna Fischer bögyösebb nővérére hasonlító Katie Feathersone-nal viszont biztos találkozunk még a vásznon.
A film nagy részében, úgy 50 percben tulajdonképpen nem történik semmi, hőseink ülnek, esznek, beszélgetnek, horgolnak (tegye fel a kezét az, akinek a csaja az ágyban horgol), közben forog a kamera, mert a csávó mindent felvesz, sose lehessen tudni alapon ugye, hátha krumplihámozás közben jön rá az ellenre a riogatás. A démon azonban a film fennmaradó 36 percét hasznosítja inkább, az éjszakákat, amikor Katie és Micah alszik, és csak a fixen rögzített kamera mutatja a hálószobát (egy lámpa felkapcsolva marad, hogy legyen elég fény a felvételhez), és azt, hogy mit csinál a gonosz, miközben az ember alszik.
A történet persze nem ennyi, de nem akarom lelőni a poénokat: be lehet a filmen fosni rendesen azért, mert hiába tudjuk, hogy ha éjszaka van, akkor előbb-utóbb valami huncutság jön, a készítők jól adagolják a feszültséget. És ha túltesszük magunkat az olyan alapvető kérdéseken, hogy például mi az istenért nem nappal riogat a démon, miért nem zárják be éjszakára a hálószoba ajtaját, vagy hogy vajon hány ördögűző élhet Kalifornia államban, akkor jól el lehet szórakozni a filmen. Bár szerintem a végével (ami a lehetséges befejezések közül a legrosszabb) nem érték el a kívánt hatást. Ha megnézték a filmet, itt el lehet olvasni a két alternatív befejezés történetét, bármelyik jobb lett volna, mint amit Spielberg javasolt a készítőknek. Pontszám: 7/10.
