Az ókori Rómában járunk, egy (tán az egyetlen) igaz és becsületes férfi, kinek muszklijánál csak a jelleme acélosabb, akaratán kívül, ugyanakkor bátran küzd, hősiesen aprítja az ellent, védi a szép hölgyeket, s ha az Igazság úgy kívánja, még a jellemgyenge uralkodóval is szembeszáll. Oops, elnéztük, bocsánat, fussunk neki még egyszer. A középkori Angliában járunk, egy (tán az egyetlen) igaz és becsületes férfi, kinek muszklijánál csak a jelleme acélosabb, akaratán kívül, ugyanakkor bátran küzd, hősiesen aprítja az ellent, védi a szép hölgyeket, s ha az Igazság úgy kívánja, még a jellemgyenge uralkodóval is szembeszáll.
Ridley Scott az egészségesnél valamivel többet gyönyörködhetett a pontosan 10 éve bemutatott Gladiátorban, s feltehetően elöntötték az emlékek: buzogányok hasították a levegőt, fém csattant fémen, ott volt Russel Crowe a sokat sejtető bőrhacukájában, és azok a gyönyörű számlakivonatok...
A direktort oly nagyon persze nem ütötte kupán a nosztalgia, hogy ne tudja, egy az egyben ugyanazt a filmet mégsem forgathatja le újra, tehát kénytelen lesz felmutatni valamit, ami az ókori kalandokból kimaradt. Ez a valami pedig nem más, mint az íj. Na, és ki a legnépszerűbb íjász a világon? Hát persze, hogy a sherwoodi erdő csibészhajlamú haramiája! S bár a híres-neves zöldövezetben nem sokat időzik a filmtörténet legújabb Robin Hoodja, Scott művéből megtudhatjuk, hogy végül is miért költözött be oda. A "hogyan született a legenda" típusú nekibuzdulás számos meglepő információt tartogat: az, hogy a középkorú, hízásnak indult Crowe adta hőskezdemény még el sem jutott a fákról ugrálós, nemesek orra alá borsot törős életszakaszába, a kisebb furcsaságok közé tartozik. Jóval érdekesebb, mikor későn érő Robinunk és az angol történelem nagy pillanatai találnak egymásra pl. a francia seregek hazazavarásának vagy a - méretes művészi szabadságfokkal interpretált - Magna Charta Libertatum kifundálásának alakjában. A látványos akciókkal kibélelt sok zagyvaság között az sem nyújt nagy vigaszt, hogy a film biztos talapzaton áll - már ha a kasszasikerből cakpakk átemelt karakterek és dramaturgia biztos talapzatnak tekinthetők. A nagy újrázás egyetlen, ám igen ügyes csavarja az, hogy pont ellenkező irányban valósítja meg a begyűjtést és újraelosztást, mint ama fuszeklis hérosz, kiről végeérhetetlennek tűnő ódát zengedez.
