A Lordi nevű zombijelmezes metálbandát mindenki ismeri, mióta 2006-ban megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált a Hard Rock Hallelujah-val. A horrorrajongó énekes, Tomi Putaansuu művészeti főiskolát végzett, és dolgozott vágóként is, így a démonos videoklipek után csak idő kérdése volt, hogy összerakjon egy szörnymozit. A 2008-as Odalenn a 4,3 millió eurós büdzséjével minden idők legdrágább és legvéresebb finn filmje lett. Nálam most ez a zombis-darálós műfaj legjobbja.
A sztori egyszerű, akár a fakaró: hat ember beszáll egy kórházi liftbe, de a kilépéskor dögös ápolók helyett csak hullahegyeket, meg agresszív szörnyeket találnak. A szereplők a horrorfilmekben megszokott karakterek paródiái. Van a biztonsági őr (Leon Herbert), aki Rambónak hiszi magát, és egy teljes tárat beleereszt minden szembejövő kísértetbe. Van a jószívű csöves (Ronald Pickup), aki mielőtt zombivá változna, még segít a főszereplőknek, és van az okoskodó szemétláda (William Hope), aki direkt külön válik a csapattól, hogy látványosan széttéphessék a szörnyek. Kötelező ugye a sikoltozó, szőke bombázó (Dominique McElligott), meg a mindent túlélő, macsó főhős (Noah Huntley), aki poroltóval csapja fejbe a démonokat. A hatodik karakter egy autista kislány (Skye Bennett), aki mindig kivágott szemű halottakat rajzol, így nem nehéz rájönni, hogy az ő képessége hozta házhoz a rémségeket.
Mindegyik színész kiváló (amúgy brit és kanadai sorozatsztárok), nagy átéléssel hozzák az idegesen lövöldöző menekülőket. A hiteles rettegéshez persze sokat hozzá tesz, hogy a készítők nem CGI-kísérteteket használtak, inkább órákig sminkelték az utolsó zombistatisztát is (a stáblista felét a hullák teszik ki). A filmben egyébként felvonul a teljes Lordi-bestiárium: az énekes Dzsingisz kánba oltott Drakula grófja, a billentyűs vámpírnő, a múmiának öltözött gitáros, a basszer bőrmellényes rockerzombija, meg az űrszamuráj dobos.
9/10
