Az időutazás tematikája nem ismeretlen a vígjáték számára. Több mint két évtizeddel ezelőtt a göndör Tom Hanks hódította meg a női nézők szívét egy fordított szituációban: a Segítség, felnőttem! főhőse akkor egy tizenhárom éves kisfiú volt, aki harminc éves önmaga testében ébredt új öntudatra egy vidámparkbeli hirtelen döntés után. Most Matthew Perry bújik a tizenhét évest alakító Zac Efron testébe. Ennél azért rosszabbul is kezdődnek filmek.
Fergeteges forgatás
Önmagában a tény ugyan kicsit szomorú, de legalábbis meglepő, hogy a kedvelt komikum, Perry dramaturgiai okokból alig szerepel a filmben - néhány perc erejéig átváltozása előtt és a film végén - gondolom a kevésbé avatott filmnézők számára is nyilvánvaló és nem lövök le poént, ha elárulom, igen, Zac Efron végül visszaváltozik Matthew Perry-vé. Efron maga főhajtással nyilatkozik kollégájáról (akivel szintén komoly forgatókönyvi okokból nem volt közös jelenete). Szerinte Perry fantasztikus vígjátékszínész remek időzítéssel, akit már a Jóbarátok óta nagyra tart, s így igyekezett néhány trükköt is ellesni tőle a forgatás során. Azt mondjuk nem egészen értjük, a huszonegy éves Efron miért tartja szuper ötletnek visszalátogatni gimnáziumi éveibe - hiszen musical trilógiájában, a Highschool Musicalben is szünet nélkül ezt tette.
Efron másik fontos partnere a történetben a Thomas Lennon által alakított legjobb-barát-karakter, aki az iskola felé a fiú atyjaként kénytelen végigasszisztálni a színjátékot. A két színész gyorsan egymásra talált, bár Lennon leszögezi, hogy "kicsit megijedtem az első pillanatban Zactől, hiszen tudtam, hogy a Highschool Musical a lényegi előélete, de aztán nagyon jól alakultak a dolgok. Az első pillanattól egy hullámhosszon" voltunk - áradozik a színész. Burr Steers (L, Nancy ül a fűben) rendező személye pedig garantálta, hogy a tinédzser-közeg bemutatása igazi jó kezekben lesz, hiszen hitelesség-szempontból ezen áll vagy bukik minden. A forgatás tehát a legjobb hangulatban zajlott, s be kell vallanunk, hogy a végeredmény is sokkal jobb, mint amire számítottunk. Igen, előítéleteim voltak Zac Efronnal kapcsolatban. Kinek nem?
Vissza a suliba
Főszereplőnk a harminchét esztendős Mike (Matthew Perry), aki a történet elején épp kiborítja a bilit házuk hátsó kertjében feleségének, Scarlettnek (a Felkoppintva nővérszerepéből ismerős Leslie Mann érzékeny alakítást nyújt), miszerint mindennek, ami félresiklott az életében, valójában a nővel kapcsolatos szerinte rossz döntéseinek sorozata az oka. A kapuzárási pánik-szerűség kirobbantója tehát a negyvenes évek közeledtének életválsága, a felelősség pedig gyorsan átnyomva arra, akit hősünk valójában a legjobban szeret.
Mike hamarosan abban a helyzetben találja magát, hogy valóban aktívan átformálhatja fiatalkorát, ugyanis ismét tizenhét éves testben nézhet a tükörbe. Jöhet a gimi és az ál-apuka, meg a lehetőség, hogy egy jóvágású fiatalember képében kerülhessen újra közelebb a családjához - az időutazás problematikája ugyanis épp az, hogy nem időutazás: Mike csak saját idejében lép vissza, a kétezres évek végén maradtunk. Mondanunk sem kell, hogy helyzetkomikumok egész tárháza származik a morbid szituációból (például: mi van, ha egyidős vagyok a tinédzser lányommal).
A film korrektül összerakott, igazi jóindulatú alkotás: nagyvonalakban a család fontosságáról szóló tanmese mókás pillanatokkal, a legnagyobb meglepetés mégis maga Zac Efron, aki hihetetlen jól megállja a helyét vígjátéki színészként, annyira, hogy az embernek leesik az álla. Azért remélem, nem végleg váltja le Matthew Perry-t a vászonról.
Kinek ajánljuk?
- A high concept-vígjátékok kedvelőinek.
- Zac Efron rajongóknak.
- Annak, aki szereti a helyzetkomikumra épülő filmeket.
Kinek nem?
- Aki túl sokat vár a filmtől.
- Aki nem kedveli a műfajt.
- Annak, aki Matthew Perry miatt menne el megnézni a filmet.
7/10
