A tisztességes műfajfilmes próbálkozásoknak Tarr Béla és Kabay Barna hazájában csak örülni lehet, pláne ha nem vígjátékról van szó. Jó magyar krimit már kaptunk nem is olyan rég A nyomozó képében, de egy igazán tisztességes hazai thriller még nagyon hiányzott a palettáról. A Halálkeringővel Köves Krisztián Károly rendező és Szabó István forgatókönyvíró azt szeretné elérni, mint anno Wachowskiék a Fülledtséggel. Dobbantani valami nagyobb felé.
Lakásba zárva
Ha Magyarországon hatvanmillió forintból kell filmet készíteni, alaposan meg lesz kötve az alkotók keze. A költségvetési korlátok kijátszására tökéletes módszer, ha a történetet négy fal közé, gyakorlatilag egyetlen helyszínre szorítják, ráadásul a bezártság érzése egy thrillernek még hasznára is válhat a feszültségkeltésben. Rusty (a külföldi eladhatóság miatt ilyenek a nevek?) tíz év után keresi fel újra a szintén zsaruként dolgozó, harminc körüli lányát a lakásában, aki épp a kilencedik hónapban jár, de látszólag masszívan drogozik és minden jel arra mutat, hogy valami szörnyű bűntény elkövetésében vétkes. Az apa szeretné megtudni a titkokat, de nincs könnyű dolga, mivel már a bizalom szikrája is hiányzik köztük.
A sztori tökéletesen alkalmas arra, hogy a szűk térben egy izgalmas cselekmény alapjául szolgáljon, és szerencsére az alkotók megoldották, hogy a Halálkeringő vizuálisan se váljon unalmassá. A gond csak az, hogy a virtuóz kameramunka egy idő után tolakodóvá válik, és inkább önmagáért való a történet kiszolgálása helyett.
Dobó és Kern
Kern András és Dobó Kata annak idején már dolgoztak együtt A miniszter félrelépben, párosuk tehát nem szokatlan, viszont ahhoz, hogy egy thrillerben is megfeleljenek, teljesen le kellett vedleniük régi, megszokott énjüket. Dobó Kata külső jegyekben egy fodrász és némi póthas segítségére szorult, valamint ruházkodásában ezúttal hanyagolta a nőiesebb darabokat, de sajnos mindez kevésnek bizonyult. Már a Szabadság, szerelemben se állt jól neki a harcos forradalmár szerepe, és itt is hiteltelen, amikor keménykednie kell, és inkább tűnik durcás kislánynak, mint cool rendőrnőnek. Kern ugyan tényleg sutba dobta komikusi énjét, de az ő Rustyja a fáradt szemeivel sajnos túlságosan unalmas figura, aki képtelen fenntartani azt az izgalmat, amire a filmnek szüksége lenne.
Summa
A kevés szereplős, kis térben játszódó mozik gyakori ismérve a rövid játékidő, de Köves Krisztián Károly rendező sajnos túlságosan beleszeretett történetébe és képtelen volt alaposan megvágni azt. Néhány jelenet túlnyújtott, akad bőven önismétlés, ráadásként a filmbeli bűnügyre a legtöbb néző már a játékidő fele előtt rájöhet, innentől kezdve pedig nem sok izgalmas momentum akad a történetben. A hármas végső leszámolása az asztalnál érdektelen, mivel egyik szereplőért se izgulunk, a nagyjelenet pedig inkább nevetséges, mint megható, és akkor még nem is említettük a röhejes terhes-karatét.
Kinek ajánljuk?
- A kamarafilmek kedvelőinek.
- Akik olyan magyar zsánerfilmet szeretnének látni, ami nem vígjáték.
- Akik szeretnék látni Dobó Katát rövid hajjal.
Kinek nem?
- Akik nem szeretik, ha a fordulatokra túlságosan korán rá lehet jönni.
- Akiknek fontos a reális jellemfejlődés és a valósághű szituációk egy történetben.
- Akik Kern Andrástól várnának néhány poént, a forgatókönyvtől meg izgalmakat.
4/10
