Lassan 22 éve már, hogy leforgatták a The Crow misztikus filmet, ami bár nagy siker és kultusz lett, de egy tehetséges fiatal színész életének végét is jelentette.
Minden bizonnyal Brandon Lee halála is szerepet játszott abban, hogy a film végül ilyen magasságokba emelkedett, de ez önmagában nem lett volna elég. Ehhez kellett egy jó alapanyag, egy kitűnő alakítás, fantasztikus filmzenék hada és a kiválóan megteremtett atmoszféra.
A holló (aminek a magyar fordítók direkt ültették át „hibásan” a címét, mivel szerintük ez a madár közelebb áll a misztikumhoz, mint a varjú, lelkük rajta) története egy tragédiával kezdődik. Az író James O’Barr 1978-ban egy tragikus balesetben elvesztette a menyasszonyát, akit egy részeg sofőr gázolt halálra. O’Barr ezek után beáll a hadseregbe, majd ott írja meg a képregényt, amiben saját tragédiáját próbálja feldolgozni. Az alkotása elég sikeres lett, amire felfigyelt Hollywood is. A rendező Alex Proyas (aki igencsak vonzódhat a sötét hangulatú filmekhez, mert később is olyan filmeket készített, mint a Dark City, vagy a Képlet) csodás munkát végzett. Eredetileg Johnny Deepet, vagy Christian Slatert szerette volna megnyerni a címszerepre, Brandon Lee nem volt a kiszemeltek közt, de látva a szerepre készülő színészt meggondolta magát. Lee-nek pedig nagyon fontos volt egy drámai szerep, mert Hollywood éppen arra készült, hogy beskatulyázza valami karatés akcióhős szerepkörbe, ezért mindent beleadott.
A forgatás jól haladt, már csak nyolc nap volt hátra, mikor a végzetes lövés eldördült. Azt a jelenetet vették fel, mikor Eric Draven belép a lakásukba és látja, hogy barátnőjét megtámadták. Ekkor rálőnek Ericre és mindketten meghalnak. De a fegyverbe, amit a Mókást alakító színész elsütött, valahogy egy éles lövedék került, amely megsebezte Lee-t és végül ez okozta a halálát.
Alex Proyas rendező már csak Brandon Lee iránti tiszteletből is, de be akarta fejezni a filmet, amihez annak menyasszonya és édesanyja hozzájárulását kérte és kapta. Viszont ehhez hihetetlen bravúrhoz pótolni kellett a pótolhatatlant. Ne felejtsük el, hogy az akkori digitális technika még gyerekcipőben járt a maihoz képest, de végül trükkök és dublőrök alkalmazásával, no meg a forgatókönyv átírásával sikerült befejezni, és 1994-ben a mozikba kerülhetett a film.
A Holló így lett egy tragédia története és szimbóluma is egyben. Bár az örökös éjszaka sötét hangulata szomorúságot áraszt, de valójában az életről és az örök szerelemről szól.
