Sajnálatos átverés a Hisztéria, provokatívan vicces másfél órát sejtet, holott épp olyan viktoriánus felfogású, mint a kor, amelyet kifigurázni hivatott.
Ringasd el magad
Az 1800-as évek végén már többen is előfordultak, akik szerint a nőket is meg lehetne hallgatni időnként politikai kérdésekben, ám többnyire ezek a bátortalan felvetések a cilinderek alól felröppenő röhögések közepette haltak el, mondván, minek szavazzon olyan, aki még az orgazmust sem ismeri. Persze, keverem most a szezont a brazilfazonnal, mentségemül szolgáljon, hogy annyiban valóban találó az alapszituációt átölelő körítés, hogy párhuzamosan kerül terítékre a nők politikai-állampolgári jogainak, helyesebb jogfosztottságának kérdése, illetve a szexualitáshoz való viszonyuk. De menjünk sorjában. Mortimer dokit kirúgják a kórházból, ahol az orvostudomány új felfedezéseire cseppet sem kíváncsiak azok a vaskalapos doktorok, aki láthatóan szívük szerint még mindig boszorkányégetéssel szabadulnának meg a nőket sújtó nyavalyáktól. A fiatalember egyenes derékkal hagyja maga mögött a sötét középkort idéző intézményt, s még az sem szegi kedvét, hogy kifele menet szarba lép. Mi viszont itt már megkezdjük a másfél órás feszengést, mert nem erről volt szó. Előbb azonban még Mortimer beáll segédnek egy jó praxisú nőgyógyászhoz, dr. Dalrymple-hoz, aki idővel nem csak páciensei gondját-baját, de tulajdon lányát is örömmel bízza a lelkes orvos gondjaira. Egy furcsaság lengi csak be az ügyeletet, tudniillik a kezelésre váró női betegek, bár kivétel nélkül pszichés problémákra panaszkodnak, kedélyállapotuk javítása kizárólag a genitáliák ritmikus masszásával lehetséges. Ez Dalrymple nagy találmánya, s bár több rejtett fiziológiai összefüggést feltárt már a témában, hogy a rosszkedve egyszerűen jól esik a nőknek egy kis ujjazás, így konkrétan még nem gondolt.
[img id=338880 instance=1 align=left img]Aszexuális, unalmas
Adott tehát egy kor, amikor a nőknek élvezni és szavazni egyaránt sci-fi a korszellem szerint. Ezért lép be, egyébként nem mondhatjuk, hogy túl simulékonyan (és itt inkább gondolok a dramaturgiára, mintsem a karakter szúrós természetére) a képbe Charlotte, Dalrymple doktor idősebbik lánya. Ő az, aki apja pácienseivel ellentétben inkább a szociális háló kitágítását tűzte ki céljául, s bár Maggie Gyllenhaal természetszerűen csupa tűz és szexualitás, filmbéli figurájának a konkrét témához, ha jól számoltam, nulla alkalommal volt köze. Ez – megint – becsapása egyébként a közönségnek, hiszen igenis őt akarjuk látni, ahogy jól érzi magát, így viszont szedhetjük elő ismét A titkárnőt. Helyette a történet szerint ex-prostituált cselédlány, Molly veszi magára a-szexi-lány-a-filmben köntösét, ám az sem olyan átlátszó, mint szeretnénk, illetve az őt alakító Sheridan Smith készségei is kimerülnek abban, hogy időnként eltúlzottan csábosan néz, mintha a Benny Hill Show-ban lenne a hetvenes években. Ahogy egyébként az egész film kínosan avittas. Valami bajor szexkomédiát sejtet az a modorosság, amit a színészek előadnak, s ez még talán el is fogadható egy kosztümös filmben, de nem akkor, ha épp polgárpukkasztást hazudik, mondván, a vibrátor feltalálásáról szól. Ilyenkor szokták használni a sikamlós szót, amitől aztán végképp csak a szőr áll fel az ember hátán.
Csak Rupert Everettre emlékezhetünk
A főszereplő Hugh Dancy szegénykém pedig nem rossz színész (jövőre ő is nyomoz Hannibal Lecter után a franchise tévésorozat-változatában), most is az ideillő teátrális gesztusokkal építi fel az ambiciózus, minden bizonnyal tehetséges és aztán a világ egyszerű igazságaira bájosan rácsodálkozó fiatal orvos karakterét. Nem, vagy nem kizárólag az ő felelőssége, hogy ez a figura úgy unalmas, ahogy van. Hiszen mennyivel hálásabb feladat eljátszani a léha haver archetípusát – csak hogy azt Rupert Everett kapta, nem véletlenül. Csak egy-két jelenet jut neki, de ez idő alatt is képes felmutatni egy a főhősétől merőben eltérő életfelfogást, meg egy a színészt szinte a felismerhetetlenségig álcázó arcszőrzetet, hovatovább írtak neki pár vicces sort is. Más ennek a töredékét sem kapta. Ezért marad humorforrásnak a zavarba ejtően idős és/vagy dagadt ladyk egészségügyi csiklóizgatása, amitől keresztbe áll a szemük és ott helyben előadnak egy áriát. Ciki ez, akárhonnan nézem.
Kinek ajánljuk?
- Akik rajonganak Maggie Gyllenhaal mosolyáért.
- Akik az 1800-as években születtek.
- Akiket még így is érdekel, hogyan találták fel a vibrátort.
Kinek nem?
- Akik vicces, szexi vagy érzelmes jeleneteket várnak.
- Akik azt gondolják, végre egy provokatív alkotás.
- Akik nem érik be a középszerű, rövidszavatosságú komédiákkal.
6/10
