Rob Marshall, akinek korábban csak tévéfilmes és színházi tapasztalatai voltak, 42 évesen rendezte meg első mozifilmjét, a "Chicago"-t, s vele váratlanul 13 Oscar jelölést (a legtöbbet 2002-ben) és három Golden Globe-ot aratott.
A "Chicago" eredetileg egy törvényszéki tudósító által írt szatirikus színdarab volt, mely egy bírósági szenzáció, a Cook County tárgyalások nyomán született 1926-ban. Azóta úgy húszévente felbukkan a mozikban és színházakban egy-egy új feldolgozása. A negyvenes évekbeli "Roxie Hart" című film főszerepét például Ginger Rogers játszotta, a hetvenes években pedig John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse (a "Kabaré" rendezője) dolgozta át musicallé a Broadwayn. A Fosse-féle feldolgozás a Madách színház műsorán is megfordult már, s ez volt egyik legfőbb pillére az új moziváltozatnak is.
Marshall filmje a pikáns bűntörténetet a közvélemény manipulálhatóságának és a hírnév perverzitásának témájával spékeli meg, majd csillogó musical-koreográfiával, jazzszósszal tálalja. Chicago, 1929. Szesztilalom, jazz meg charleston, tombol a dekadencia, bomlik az erkölcs, a gyilkosság a szórakozás egy formája. Roxie Hart (Renée Zellweger), a kis színésznő revüszínpadra vágyik, de helyette szertője meggyilkolása miatt börtönbe jut. Akad azonban egy ügyvéd (Richard Gere), aki a démoni nőszemélyt ártatlan virágszálként árusítja az újságírók és a bíróság előtt, s így Roxie-ból mindennapos címlap sztori s csacsogó médiasztár, börtönből való kiszabadulása után pedig bűncsábos revüdíva lesz.
Ebben a történetben hiába keresünk pozitív hősöket. Az ártatlanság csak púder, mindenki részese a nagy sóbiznisznek, a kulturális haláltáncnak: a romantikusan hazug történetekre éhes közönség, a bíróságot cirkuszporondnak tekintő ügyvéd, az álszent gyilkos és a tutyimutyi kispolgár, nincs kivétel. A "Chicago"-ban - Lars von Trier "Táncos a sötétben"-jéhez hasonlóan - a főhősnő képzeletében összemosódik rideg valóság és musical-álom, csak ezúttal az álom őrjíti meg a valóságot s nem a valóság taszítja őrületbe az álmodozót. A csillogó musical hosszú combú démonai, és Richard Gere sármos mosolya nekünk dolgozik, mert a népnek cirkusz kell, mert csak az hat, ami sokk: vér és csillogás, tangó és cash.
