Kissé giccsesnek tűnik, nem igaz? Az is. Szép, romantikus mese, csak hát banális. Az öregedő nőcsábász pálfordul, miután megismerkedett a menthetetlenül beteg fiatal lánnyal. A harminc éve elhanyagolt családi kapcsolatok felújítása könnyes jelenetek közepette, amint apa és leánya egymásra találnak a bajban. A mély és igaz érzelmek fájdalmas pillanatai, felelősségvállalás és bizalom. Sablonok.
Viszont tagadhatatlanul szép film, és a romantikus szerelmi történet kategóriában jónak is nevezhető. Tanmese az igaz érzelmek elől felszínes futó kapcsolatokba menekülő étteremtulajdonosról, Will Keane-ről (Richard Gere), aki megismerkedik a kíváncsi, üde és öntudatos Charlotte Fieldinggel (Winona Ryder). Willnek nincs nehéz dolga, hogy elcsábítsa a lányt, mert azt is izgatja a férfi és az általa képviselt életmód. Csakhát Will hamarosan Charlotte-nak is elmondja sztenderd szakítós szövegét, és következik a váratlan fordulat: kiderül, hogy Charlotte-nak legfeljebb már csak egy éve van hátra, mert menthetetlenül beteg. Hogy Willben pontosan mi játszódik le, nem tudni. Azáltal, hogy kapcsolatuk szükségszerűen végessé válik, és Charlotte menthetetlenül el fogja hagyni, Will ragaszkodni kezd hozzá. Most már csak az emberi kapcsolatokkal járó felelősségvállalást és lemondást kell megtanulnia - a további bő egy órában ennek leszünk tanúi. Charlotte szakít vele, amikor megtudja, hogy merő vadászösztönből félrelépett, de persze előbb-utóbb elfogadja a férfi bocsánatkérését, és könnyek között kibékülnek. Eközben Willnek sikerül saját lányával is rendbehozni a kapcsolatát, vagyis bocsánatot kérnie Lisától (Vera Farmiga), amiért mindeddig elhanyagolta - természetesen itt is könnyes megbocsájtás a vége. És hogy kerek legyen a történet, Charlotte-nak is meg kell változnia egy picit: szerelmük kedvéért vállalja a kockázatos műtétet, amely ellen eddig határozottan tiltakozott.
Mindez gyönyörű képekben elmesélve, szép helyszíneken, szép emberek előadásában. Enyhén idealizált világ. Changwei Gu operatőr kétségtelenül emlékezetes képeket készít a már említett hulló falevelekről, Charlotte gyöngyfüggönyéről, de akár egy kórházi folyosóról is. Chen pedig aprólékosan kidolgozza a hangulatteremtő részleteket: a díszletek, a ruhák, az egész látványvilág, plusz a zene bensőséges, meleg atmoszférát teremtenek.
A két főszereplőnek már a neve garancia a vonzó figurákra: Richard Gere (Micsoda nő!, Garni-zóna, Első lovag - hogy csak néhány filmjét említsük) a sármos, huncut mosolyú, mégis érzékeny férfi, akinek szédítő ősz fürtjeit minden húszéves megirigyelhetné; Winona Ryder pedig (Az ártatlanság kora, Drakula, Ollókezű Edward) igazi törékeny, romantikus hősnő, aki azonban tűzön-vízen keresztül harcol érzelmeiért. Nos, Ryder valóban egy sebzett pillangó bájával szeret és haldoklik a vásznon, Gere sármja azonban ezúttal alig érezhető -innentől kezdve viszont Charlotte szerelme inkább tűnik kétségbeesett kapaszkodásnak az életbe, mint megalapozott vonzalomnak.
A baj csak az, hogy az idealizált történet kizárólag kettejük érzelmeire épül, kiaknázatlan marad még a főszereplők között lévő korkülönbség adta kézenfekvő konfliktuslehetőség is, de igazából az ő személyüségükről, mozgatórugóikról se tudunk meg sokat. Így azonban a tanmese egy kicsit sántít: a nézőben felmerül a gyanú, hogy csak a halál közvetlen fenyegetése készteti hőseinket arra, hogy változtassanak eddigi viselkedésükön és szokásaikon. Persze a kiélezett szituáció a valódi feszültség lehetőségét is magában hordozza: a képsor, ahogy Will kétségbeesetten keres orvost kedvesének, mindenkit megérint, akinek valódi szív dobog a szíve helyén.
Kár, hogy nem karácsony előtt mutatták be ezt a filmet. Remek családi program lehetett volna. Mosolygós, könnyes, megható, mégis bizakodó végkicsengésű mese romantikus hajlamú, szépségre kiéhezett nézőknek. Csak ne várjunk tőle sokkal többet, mint hogy elfogy néhány csomag papírzsebkendőnk!
