Frank Caprát és vele a becsületes, jó embereket a múlt század negyvenes éveiben hagyta cserben a korszellem. A divatból kifelé tartó népi hősök közé tartozott egy botcsinálta politikus is; az illetőt Mr. Smithnek hívták, aki - ha valaki netán nem látta volna James Stewart fiatalkori klasszikusát, a Becsületből elégtelent (eredetileg: Mr. Smith Goes to Washington) -, angyali naivitásával és megátalkodott jóságával tűnt ki a korrupt washingtoni nagykutyák táborából. Mr. Smith ugyan 1939-ben tette tiszteletét a nagypapák mozijában (majd, mint említettük, hamarosan leáldozott a hozzá hasonló, jóságos szerzeteknek), a Milk láttán azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy hetven év elteltével is milyen jól tartja magát, és az sem állítható, hogy olyan sokat változott volna az idők során. Hogy Mr. Smith immár a saját neméhez vonzódik, hogy politikusként távolról sem olyan naiv és nem egy fiútáborhoz keres támogatókat, hanem a melegek jogaiért kampányol? - ezek mind csak amolyan kicsiségek, a lényeg, hogy Gus Van Sant filmrendező ugyanolyan viszonyt ápol Harvey Milk nevű hősével, mint Frank Capra anno a sajátjával. Van Sant mozija ünneplőbe öltöztetett életrajz, melynek minden mozzanata a rendező nagyrabecsüléséről biztosítja hősét, vonzó konzervativizmussal ábrázolja annak aktivista és politikusi fejlődését. Van Santnél Milknek eleve nyert ügye van, úgy szurkolunk neki, mint a döntőbe jutott sportolónak, aki kedvezőtlen helyzetből verekedte fel magát a nem várt magasságokba. A film megerősíti mindazt az életrajzi tényadatot, ami a sajtókönyvekben is olvasható Harvey Milkről (ti. ő volt az első, melegségét nyíltan felvállaló amerikai, akit a nép szava magas közhivatalba emelt), a hetvenes éveket és azon belül San Franciscót pedig, úgy ahogy van, műtárgynak nyilvánítja. Hogy mindezek ellenére mégsem csak a szoborállításról, a brutálisan meggyilkolt hősről szól Van Sant Mr. Milk Goes to San Franciscója, az - néha ilyen egyszerű az egész - az alakításáért Oscar-díjban részesült Sean Penn-nek köszönhető. Az akadémia ezúttal jól figyelt: Penn az évszámok közé szorítva is teljes embert ad, a színészszakma legnagyobb dicsőségére.
