Pá, kis aranyom, pá

A forradalom után a filmipar falja fel a leggyorsabban a gyermekeit. Az 1988-ban bemutatott Die Hard igazi karaktert (az elnyűhetetlen McClane hadnagyot), s bizonyos értelemben műfajt is teremtett (a zárt térben játszódó látványos akciófilmét). A sikert mi sem mutatja jobban, mint hogy csakhamar Die Hard-klónok lepték el a mozikat, és az eredeti alkotás is a folytatás sorsára jutott. A zárt teret egyre nagyobbak váltották fel: McClane egy egész reptéren, majd New York utcáin, később az egész országban és végül már Moszkvában (Budapesten) garázdálkodhatott. Az eredeti, önironikus, a teljes összeomlás széléről újra és újra hőssé magasztosuló alapfigura is jelentős változáson ment keresztül. Folyamatosan vesztette el (ön)iróniáját és a nézők szemében oly szimpatikus gyengeségét, vetkőzte le érces humorát, hogy végül átlag alatti akciósztárrá, a mindent megoldok, ha van egy gépfegyverem jellegű tucatfigurává zülljön le. Pechünkre mindez a Moszkvának maszkírozott Budapesten.

A Die Hard-sorozat ugyanis, ha döccenőkkel is, de eddig úgy-ahogy tartotta a színvonalat. Ez talán annak is köszönhető volt, hogy az első rész rendezője, John McTiernan a harmadiknál visszatért, és még a sorozatból (eddig) leginkább kilógó negyedik is képes volt, ha hajszállal is, de az átlag fölött tartani a franchise-t. Még volt történet, volt humor, volt néhány filmbe illő fordulat, McClane még képes volt hitelesen morgolódni. S ezekért elfeledtük a sorozatba cseppet sem illő túlzásokat, főként a vadászgéppel autópályát átrendező jeleneteket. Szóval már ekkor is rezgett a léc, s ha Bruce Willis elég okos, akkor ezt hagyja meg utóhangként, ama pillanatként, amikor a franchise még nem fordult át kínossá, még nem önparódia, csupán kacérkodik a lehetőséggel.

Ma már tudjuk, ez volt eddigi legnagyobb tévedése: a Die Hard ötödik része ugyanis annyira rossz, hogy könnyen maga alá gyűrheti McClane és vele Bruce Willis mítoszát. Világossá teszi, hogy az efféle hősök mennyire anakronisztikusakká váltak az idők során. S így lesz Willis hősiesnek szánt búcsúja a filmipartól nevetségessé, torzzá.