Gyerekeknek filmet (vagy bármilyen műalkotást) készíteni óriási felelősség. Szinte kötelező minőséget mutatni, hiszen ezzel az alkotók - kicsit patetikusan fogalmazva - a jövő generáció ízlését befolyásolják. Sajnos általában éppen ezzel ellentétes tendencia működik és mindenféle gagyi, rossz minőségű, színvonaltalan filmet próbálnak meg letuszkolni a gyerek-néző torkán. A gyerek nyilván nem válogathat, legfeljebb a szülő próbálhatja meg kiszűrni az ocsú közül a búzát.
Legutóbb éppen a Harry Potter-filmek bizonyították, hogy valóban lehetséges igényes, a fiatalabb korosztálynak szóló mozit készíteni. Nem szükséges kutyába lemenni kizárólag azért, mert a közönség még nem érte el a felnőtt kort. A Pán Péter történetének nem is olyan nagyon régen született értékelhető feldolgozása, a Steven Spielberg rendezte Hook kapitány, mely remek színészekkel kényeztette a nézőt: Robin Williams, Dustin Hoffmann, Julia Roberts és sokan mások. Nyálmenniységből itt sem volt kevés, mégis a bravúros alakítások miatt nem volt teljesen hiábavaló a mozizás.
P. J. Hogan látványosnak és káprázatosnak szánt új darabjára a rózsaszínre komponált képek jellemzőek, a rendező szerint ennyi volna a mesefilm receptje: nagy mennyiségű giccs-kép, úszó kékség, villanó csillámport, és trükk-felvételek. A magyar változatban érthetetlen, hogy miért kell a szinkront csicsergő, hosszú távon (egy nagyjátékfilmnyi időben) kissé nehezen viselhető hangokkal tűzdelni a filmet.
A bájolgás és az akciók filmje ez. Nagy kár érte., de pontosan mutatja a befektetett munka mennyiségét és minőségét, bár a kudarc nem törvényszerű.
