Andrzej Wajda 2000-ben Oscar díjat kapott életművéért. A lengyel filmművészetet először díjazták Oscarral Amerikában. Bizonyára része volt ebben 1999-es filmjének, a Pan Tadeusznak is, mely igen csak az amerikai mozi felé kacsingat. Szuperprodukció, mely nagyrészt külföldi tőkéből készült. "Bízom abban, hogy az amerikai filmipar tíz éves inváziója után a lengyel mozinézők most valami másra vágynak. Ha sikerül újra eljutnom hozzájuk, az számomra mindennél fontosabb." - nyilatkozta a rendező. Ám tervének végrehajtásához részben az amerikai filmkészítés eszközeit használja fel. Látványos, romantikus érzelmekkel telített, sztori alapú filmet készít, erős nemzeti öntudattágító szándékkal. És a siker nem marad el, a Pan Tadeusz-t eddig több mint öt és fél millióan látták. Lengyelországban a nemzeti filmgyártás - Magyarországhoz hasonlóan - a közönségfilmek irányába indult el.
A Pan Tadeusz a XIX. századi lengyel nemesi világot idézi. Történetének középpontjában két előkelő család, a az orosz párti Soplicák, és az őket gyilkossággal vádoló Horeszkók több évtizedes viszálya áll. Egy nemesi udvarban csapnak össze az indulatok. A legifjabb Horeszko, a Gróf, eleinte a Soplicák házának asszonyát ostromolja, majd birtokperes ügyek miatt magát a házat s lakóit, végül az ellenük hívott orosz katonaságot a házigazdával együtt; aztán Napóleon hadat üzen Oroszországnak s a hadszíntér kitágul. Mindeközben megismerkedünk a lengyel nemesi élet szépségeivel is, vadászat, csendes gombaszedés a lengyel erdők mélyén, evés-ivás, dínom-dánom. "A nagy litván horizontok végtelen szépségében" kibontakozni látjuk a két ellenséges család legifjabb tagjainak, Tadeusznak és Zofiá-nak szerelmét, s romantikus titkokkal teli figurák vonulnak át a vásznon.
Ahhoz, hogy teljességgel megértsük a történetet, szükség lehet a történelmi háttér ismeretére is. Lengyelország és Litvánia a XVI. századtól úniót alkotott. Az elbeszélés Litvániában játszódik, hiszen a költő, a lengyel nemesi családból származó Adam Mickiewicz ott született. A Lengyel-Litván Únió a XIX. sz. elején az oroszok, a poroszok és az osztrákok kezében volt. A lengyel nemesség ebben a - magyar történelemből is ismerős - nehéz helyzetben az ország felszabadulását Napóleon közeledő seregeitől várta. A regény alcíme: "Nemesi történet 1811-12-ből, avagy az utolsó birtokfoglalás Litvániában." A birtokfoglalás szó arra utal, hogy a kor szokása szerint Litvániában végrehajtó hatalom híján a peres ügyek nyerteseinek maguknak kellett a bírósági döntést megvalósítani. Ez azt jelentette például, hogyha kellett, a nyertes fél összekürtölte a környező nemeseket s lóval, fegyverrel nekirohantak az ellennek, elvették amit odaítélt a törvény.
A film a litván Adam Mickiewicz azonos című művéből készült. Mickiewicz, aki élete legnagyobb részét száműzetésben töltötte, s ott emigránsként minden erejével a lengyel ügyet szolgálta, ma is a legismertebb lengyel költő. A romantikus lengyel irodalomban ő fogalmazta meg annak legsajátabb mondanivalóját, a lengyel messianizmust, melyet a misztikus vallásosság és a fájdalmasan égő hazaszeretet táplál. A Pan Tadeuszt nem tartotta fő művének, mégis ez maradt meg leginkább az utókor számára. Az egyetlen eposzként tartják számon, mely a XIX. századot verseli meg. A regény kötelező olvasmány a lengyel általános iskolákban és gimnáziumokban, versben íródott, s a film is átvette ezt a formát.
Amiért mindenképpen érdemes megnézni ezt a filmet, az Daniel Olbrychski, a színész. Bár nem ő a címszereplő, az eseményeknek ő ad lendületet, olyan fajsúlyos egyéniség, amilyet manapság ritkán láthatunk. Szép, mint Quasimodó és Nosferatu volt a némafilmek világában, s robosztus, mint aki a végítéletet jött végre hajtani. Hivatásos őrültként tombol a vásznon, akár Klaus Kinski. Tarkóján kidagadó erek, fején véres sebek, rémisztő tekintete elővillan durva, kemény posztókabátjának vastag gallérja mögül. Schwarzenegger csak kapálódzó játékfigura ő mellette.
