Amióta világ a világ, a többség utál gimibe járni: a hajnali kelés, a karót nyelt tanárok a reguláikkal hamar kikészítik az egészséges serdülőket. S mégis, ugyanez a többség a hosszú nyarak végén epedve várja az évnyitót, később pedig élete legfelhőtlenebb időszakaként gondol vissza a középiskolai évekre. Pedig keveseknek adatik meg, hogy igazi party-gimibe járjanak, mint amilyen a filmbeli West Valley. Ez sem volna más, csak a már jól ismert amerikai kisvárosi highschool - egyendzsekis, keménykedő baseball-csapattal és áldozataikkal -, ha az évnyitó előtti legendás tíz piszkos próba (amelyre az eredeti cím is utal: Dirty Deeds), nem hozná lázba a diákokat. A bevezető képsorok alatt futó sztorikból megtudjuk, csak a legkeményebb srácok (ejnye, lányokról szó sem esik) tudják legyőzni az akadályokat, és az egészbe inkább jobb bele sem kezdeni, mert hatalmasat ég, aki elbukik.
Viszont előfordulhat olyan helyzet, amikor a hős nem bújhat ki a feladat alól. Zach (akit a szerephez kissé túlkoros Milo Ventimiglia alakít) számára például ilyen, ha a bunkó baseballos fiúk csúfot űznek elsős haverjából, aki szégyenében bizonyítani akar, s vállalja a kihívást. Zach ezt nem hagyhatja, ráadásul titkon szerelmes a fiú aggódó nővérébe. Nekivág barátja helyett a próbáknak. Simán veszi az első néhány fordulót, s az eleinte oly magabiztos ellenséges bandavezér máris kezdi elveszíteni a nyugalmát; érezzük, rövidesen tisztességtelen eszközökhöz folyamodik. De Zach-nek végig helyén az esze, no meg a szerencséje. A film lényege éppen a feladatok végrehajtása feletti izgalmakban áll, így ezek részletes leírásától eltekintünk, álljon itt csak egy rövid lista arról, milyen motívumokkal kecsegtet a történet: pia, hullaszállítás, egymillió dolláros verda elkötése, műláb-rablás, szeretkezés egy zacskó toast-kenyérrel. Ha a többi nem is, ez utolsó már nyilván mindenkinek eszébe juttatta az Amerikai pite című műfajteremtő tinifilmet. Az onnét ismerős obszcén humor és az e mögött felsejlő kasztrendszer - amit leginkább az alfahímek-követők-mobbingáldozatok hármassal lehet leírni - ugyan sokak számára gyomorforgató, de nyilván a valóság sem sokkal kíméletesebb, csak talán kevesebb Zach-kel találkozni, és általában a rosszfiúk győznek.
Ráadásul a Party gimi igyekszik erkölcsileg is rendet teremteni a zavaros kamasz-tudatban, például hősünk egy olyan hullát rabol el, és akaszt ki az iskolaudvarra, akinek se kutyája, se macskája, "csak" egy hajléktalan volt a parkból. Sőt, egy másik csöves, aki valaha teljesítette mind a tíz próbát, egy pillanatra felnyitja Zach és társai szemét: értelmetlen, hülyeség az egész, hiába hajtja ugyanis végre a feladatokat, azok akkor is csak a rosszfiúk mókái maradnak. Ezen hősünk egy pillanatra elgondolkozik, aztán beül a frissen lopott Ferrariba, mert még a nyomába szegődött maffiát is el kell valahogy intéznie. A többiek közben egy hatalmas házibuliból követik az eseményeket, pajzánkodnak, törnek-zúznak - már-már elragad a hév, bárcsak egy ilyen party hajnalán nézhetnénk a filmet -, aztán a legrosszabbkor hazajönnek a szülők.
