Chris Columbus új filmje, a Pixel, óriási mókának ígérkezett: az űrinváziós komédiában a 80-as évek klasszikus játékainak képében érkezik a veszedelem, és a bolygót PacMantől, Donkey Kongtól és társaitól csak néhány kiöregedett játéktermi zsonglőr mentheti meg. A kritikusokat viszont nem hatotta meg az alapötlet, illetve azt pont díjazták, csak a kivitelezést és Adam Sandler játékát találták gyatrának. A kritikusi véleményeket összesítő Rottentomatoes portálon jelenleg alig 18%-on áll a film, míg a Metacritic-en 27 pontot ért el. Az IMDb felhasználói sem voltak sokkal kegyesebbek, a 10-es skálán 5.3-ra értékelte a produkciót a több mint 5700 szavazó. Lássuk, mit kifogásoltak az ítészek.

„Ez az a film, amelynél megbocsátható, ha a néző azért drukkol, hogy a régi videojáték-ikonok elpusztítsák az emberiséget. Isten irgalmazzon nekünk, ha a legjobb megváltó, akivel elő tudunk állni Adam Sandler. (…) A filmben semmi vonzó nincs azok számára, akik nem fanatikus (és idősebb) gamerek. És ami rosszabb: a nosztalgikus örömökbe is belerondít Sandler, aki sikertelenül próbálja a vaskos humorát családbarát szintre szelídíteni.” (ReelViews)

„A Pixel a legjobb bizonyíték arra, hogy soha nem szabadna egy jó ötletet Adam Sandler kezébe adni, épp ahogy egy kisgyerekre se bízod rá a drága homárvacsora elkészítését – mert elpocsékolja, és a végeredmény egy élvezhetetlen katyvasz lesz. (…) Nincs egyetlen jelenet sem a Pixelben, amelyet Sandler önelégült fölényeskedése, szándékosan lebutított humora és fiúkollégiumi szexizmusa ne hatna át.” (Salt Lake Tribune)

„A Pixel egy lélektelen high-concept komédia, amely az új Szellemirtók szeretne lenni, de egy szikrányi fantázia és a sárm sincs benne, így inkább olyan, mint a Tök alsó sci-fi verziója. Már csak Rob Schneider hiányzik belőle, hogy bekiabálja néha a partvonalról, hogy „Meg tudod csinálni!” (…) A rendező, Columbus gyakorlatilag átadja az irányítást az improvizáló komikusoknak és a digitális effektek készítőinek. Ez egyben magyarázatként szolgál arra is, hogy a színészek és a villogó videojátékfigurák közti interakció miért közelít a nullához.” (CinemaDope)

„A Pixel írói, Tim Herlihy és Timothy Dowling a forgatókönyvet egy azonos című, zseniális francia rövidfilm nyomán írták meg, amely két röpke perc alatt több kreativitást vonultat fel, mint Sandler és csapata a majdnem kétórás vontatott játékidő alatt.  (…) Míg a koncepció a szokásos Sandler-blődlinél igényesebb, a humor nem. A forgatókönyvet akár írhatták volna ugyanazok az agyatlan űrlények is, akik az űrből támadnak.” (Toronto Star)

„Az alapötlet okos, az effektek prímák, és jó volt újra látni Pac Mant, de a Pixel a kelleténél jóval vékonyabbra lett nyújtva. A gyerekeket tényleg érdekelni fogja ez a 80-as évek-retro? (…) A színészek – köztük a mindig nézhető Michelle Monaghannel –, a bénácska szkriptből kihozzák, amit lehet. A legjobb benyomást a Trónok Harcából ismert Peter Dinklage kelti, aki kifacsar minden poént a szerepéből, szóval gondolom improvizálta a szövegeit.” (Deadline Hollywood Daily)

„A Pixel egy szórakoztató energialöket, bár nem próbál meg letérni a kitaposott útról vagy reflektálni a Godzilla-stílusú formuláján; a retro videojáték-karakterek, mint űrbéli támadók, annyira nagy ötlet, hogy ez elviszi hátán az egész filmet, köszönhetően a látványos és eredeti vizuális effekteknek. Bár a bundesliga-frizurával és bizarr akcentussal támadó Dinklage fel tudja villantani a komikus énjét, leginkább mégis Josh Gad tűnik ki, aki túláradó vehemenciával alakítja a paranoiás Ludlow-t. Sandler alig erőlteti meg magát, figuráját gyakorlatilag akárki eljátszhatta volna. A jelen állás szerint Sandler csak azért szerepel a saját filmjeiben, hogy büdzsét biztosítsa.” (Chicago Tribune)