Milyen érzés, ha az embernek levetítenek 258 millió amerikai dollárt 140 perc alatt? Unalmas. A dollár egyébként sem szép bankó, de két és fél óra alatt csak azt bámulni - jobb időtöltést is el tudok képzelni annál. Pláne moziban.
Hogy a dollárbámulás élményéből valami hasznosat is kihozzak, matekoztam utána kicsit. Kisült, hogy a vetítés minden perce alatt egymillió-nyolcszáznegyvenkétezer dollár pergett le, minden másodpercben tehát harmincezer, forintra átszámolva pedig ötmillió-hétszázezer. Ha a magyar újságíró átlagfizetését vesszük alapul, három év alatt sem keresnék annyit, hogy egy szekundumot finanszírozzak eme alkotásból.
Még ez nem is baj. Legyen csak drága az a film - annál szebben mutat (elvileg) a vásznon, annál többre képes (elvileg) az alkotója, annál lenyűgözőbb lehet (elvileg) az összhatás. Annál jobban örülhet (elvileg) a néző. Hogy az egyéb szempontokról ne is beszéljünk: költötték volna el ezt az összeget Magyarországon - mondjuk a félkész etyeki stúdióban -, mindjárt jobban élnének nagyon sokan, "mint négy éve" vagy bármikor.
Legyen csak drága - de kapjunk is valamit az unalmas dollárpergetésen kívül. Izgalmat például. Szereplőket. Történetet. Drámát. Ha azt nem, legalább poénokat. Akciót. Látványt! Akármit! Száz éve létezik mozi, nem kunszt elkápráztatni a nézőt: még csak kreatívnak sem muszáj lenni, elég a józan copy+paste. Ebben a filmben viszont, melyet Pókember 3 névre kereszteltek, mindez csak nagyon haloványan van jelen.
A bankótömeg legnagyobb része nyilván a látvány előállítására szükségeltetett. Hanem íme egy spanyolviasz-feltalálós képlet: sok pénz ? tátott száj a nézőtéren. Egy Gyűrűk Ura-rész ennek a harmadából is kijött, és azóta sem múlta felül semmi vizuális hatásban. Nem jó példa, mert fantasy? Ott a Sin City és a 300. Ez sem jó példa, mert formabontó alkotások? Tessék megnézni akkor a Batman: Kezdődik-et vagy valamelyik X-Ment. Mind felülmúlja a Pókember 3-at, mert leleményesek és stílusosak, többet is szántak rájuk az alkotók, mint pénzt.
Izgalom és akció: helyén van, ha a Pókember 3 a néző első mozifilmje, egyébként viszont kiábrándító. A jeleneteken alig-alig látszik, hogy megtervezték volna őket. Igaz, hogy a sikátorokban és széles utcákon repkedés adrenalinpumpa lehetne, mégis hiányzik az az élmény, ami miatt a teremből kijőve is emlékeznénk rá; inkább fárasztó, semmint lenyűgöző. A harcok pedig egyszerűen fantáziátlanok, egy akármilyen akciófilm is köröket ver rá Pókember és ellenfelei teljesítményére.
Ami a szereplőket illeti, a filmben ők a legsilányabbak. Peter Parker ebben a filmben nem holmi vívódó hős, hanem egy balek. Egy érzelmileg visszamaradott, bosszúálló, gonosz, a végletekig ostoba fajankó. A száján nem jön ki egyéb undort keltő közhelyeknél ("hidd el, másnap nevetni fogunk az egészen!", "soha nem szabad feladni!"). A kedvese szeme láttára csábít el egy másik nőt, és sekélyes lelke legmélyéig megsértődik, amikor az, nem teljesen önszántából, otthagyja. Aztán bosszút áll rajta, ahogyan bosszút szeretne állni nagybátyja gyilkosán is: a lányt lelkifurdalás nélkül megalázza, az ellenfelét lelkifurdalás nélkül megölné. Önuralom? Belátás? Peter Parker még e szavakat sem ismeri. Ily módon válik a film jószerével egyetlen valódi karakterévé: a többiek mind kétdimenziósak, alulmotiváltak és gyerekesen egyszerűek, ő viszont olyan pompás példája az összetetten alávaló antihős szerepének, amilyet keresve sem találni máshol. Hiszen ha más filmben egy ilyen szereplő lenne a főgonosz, megharagudnánk az íróra, mert - vélnénk - senkit sem szabad ennyire idiótának formálni.
Sam Raimi rendező legújabb alkotása, szégyenszemre, közelebb áll Uwe Boll dicstelen munkásságához, mint a képregényfilmek elitjéhez. Be kellene állnia kisinasnak Christopher Nolan vagy Bryan Singer mellé, tanulni. De aligha fog. Mert a film anyagilag sikeres, bevételi rekordjai számosak: és amint a készítők azt hitték, hogy az elköltött dollártömeg garanciája lesz a minőségnek, úgy bizonyára azt is hiszik, hogy a megkeresett bankótömeg bizonyítéka annak.
Pedig dehogy. Egyik is, másik is csak egy kupac dollár. Nagy kupac, de akkor is: unalmas.
