- A Leonce és Léna volt az első zenés darab, amiben játszottál?

- Énekeltem már, de kimondottan zenésben még nem játszottam, kivéve a Liliomfit, évekkel ezelőtt Tatabányán. Jó lenne valami igaziban játszani: operettben, zenés bohózatban. Most Kapolcsra készülünk páran egy zenés dologgal, ami független a Krétakörtől. Azt rendezem. Sokszor a rendező csak összegyűjti az ötleteket, aztán kiírják, hogy ő rendezte. Na, most ezt én is kipróbálom. Ha sikerül, majd úgy néz ki, mintha ügyes lennék, ha pedig bukunk, akkor a társulaté a sár.

- Tanultál énekelni?

- A főiskolán.

- Azóta?

- Nem képzem a hangom.

- Milyen zenéket szeretsz hallgatni?

- A popzenéket. A slágereket. Az MTV-ben látható zenék a kedvenceim: Janet Jackson, Blue, Madonna, ilyesmi. De szeretem a funky-t, a house-t, szóval amire lehet táncolni. Élvezetes, nincs mögötte gondolat, amin törni kéne a fejet.

- És miért jó színpadon énekelni?

- Hozzátartozik, ha már egyszer mutogatom magam. Lévén szeretek táncolni, énekelni? meg, hát tudok is. Bár nem vagyok egy tenor, de bariton, az igen. Így, hogy megvannak a képességeim, és szeretem is, jó lenne használni: valakivel énekelni, táncolni egy jót.

- Tehát mész a Krétakörbe.

- Igen, elmentek onnan ketten, és sok minden változott az idők során. Engem hívott Schilling Árpád két évvel ezelőtt is, amikor még nem mentem, de most megyek.

- Miért pont most?

- Most vagyok túl egy nagy szerelmen, három évig voltunk együtt, úgy nézett ki, hogy össze is házasodunk, de ez a döntésem alapvetően ellenkezett az ő kívánságával, ezért is volt nehéz meghozni. Nagyon sokat kivett belőlem. Azóta egyedül vagyok, és most a munkámra fogok koncentrálni. Bizonyos szempontból ez újszerű helyzet, mert a főiskolán is elég viharos kapcsolataim voltak, de erről nem szeretnék többet mondani.

- Beszéljünk a Tartuffe-ről.

- Igen, ez volt az első nagy szerepem. Jó volt próbálni, játszani inkább a vége felé szerettem, mert akkorra lettem jó. Az elején görcsös voltam, ezért haragudtam is magamra. Akkor döntöttem el egyébként, hogy lépek valamit, mert egy szereppel tudni kell mit kezdeni, egy helyzettel tudni kell élni. Ez egy fantasztikus darab, ráadásul egy kiváló rendező rendezte, remek partnerekkel játszhattam. Azt hittem, hogy reveláció lesz. De nem volt az igazi. Kivittük Párizsba, ahol sokat próbáltuk, aztán Varsóba. Ott lett egy fordulat, utána egész jó volt.

- Ennyire látod magad?

- Nagyon szkeptikus vagyok magammal, és ez el tud hatalmasodni, ami nem tesz jót az önbizalomnak. Annyi színész van, aki bejön, és még el se mond egy jó mondatot, még el se énekel jól egy dal, de már mindenki rá figyel. A tehetség mégis megfoghatatlan. El kell gondolkozni, hogy érdemes-e úgy csinálni, hogy ügyes vagy, jól megtanultad ezt a szakmát, de mégsem tudsz jelentős dologgal előállni. Mindig azt gondolom, hogy egy vagyok a sokból. Persze, nem arról van szó, hogy jobbnak kell lennem másnál, mert az a futásban van, a színészetben nincs ilyen. Itt az embernek magához képest kell jónak lenni. Ezért is megyek el a Krétakörbe, bízva, hogy többet foglalkozom majd ezzel.

- Többször játszottál már Schillingnél. Máshogy dolgozik, mint az általad ismert rendezők?

- Nem ismerek sok rendezőt, de abban nem más, mint Zsámbéki Gábor vagy Zsótér Sándor, hogy elképesztően figyel. Néz, és amit csinálok, rettentő komolyan veszi, ami nagyon jó. Sokszor én nem veszem annyira komolyan. Intenzív, ötletes, szereti az improvizálást, és szerencsére ráérez, hogy az tényleg jó-e. Ami megnyugtató, mert lehet próbálkozni úgy, hogy hülyeségek nem kerülnek a darabba. Most alakul ő is, ezért szintén érdekes vele dolgozni. Neki nagyon fontos a színház, mintha nem is lenne magánélete, és ez biztonságot ad. Elmehetett volna ezer helyre rendezni, de neki fontosabb, amit ezzel a társulattal csinál. Hogy ez meddig sikerülhet, az más kérdés.

- A Katonát a legjobb színházak közt tartják számon, már oda kerülni sikert jelent.

- A siker, úgy gondolom, pénzt jelent. Kocsit, lakást, utazást, ami nekem nincs.

- Hát most az anyagi sikerek irányába mész.

- A döntésemet, hogy a Krétakörhöz szerződöm, nem a pénz motiválja. Abban a társulatban sokan dolgoznak azon, hogy a működés minimális feltételeit megteremtsék, mégis nagyon bizonytalan helyzetben vannak. Elszomorító, hogy a fiatal, kivételes tehetségként elismert rendező és társulata, amely hét éve működik jelentős hazai és külföldi, közönség és szakmai sikereket elérve, ma Magyarországon nem kap lehetőséget. Köztük a helyem.