Nem volt különösebb elvárásom a filmmel kapcsolatban, mikor beültem a moziba, talán csak annyi, hogy kapjak egy jó kis történetet, némi félelemmel és izgalommal fűszerezve. Nagyjából meg is volt mindez, de egyiket se vitték túlzásba az alkotók.
Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) az aktakukac könyvelők unalmas és magányos életét éli, későig dolgozik, a számok szerelmében éli ki magát, miközben úgy érzi láthatatlan a többi ember számára. Egy hosszú nap végén azonban belép az életébe Wyatt Bose (Hugh Jackman), a jólmenő, elegáns ügyvéd. Általa megismerkedik egy olyan világgal, ahol az élet soha nem áll meg, mindenki csak szórakozni akar, elkötelezettség nélkül. Hirtelen gyönyörű és sikeres nőkkel oszthatja meg az ágyát, akiket mind a Listáról, egy afféle szexklubból választ, véletlenszerű kódok tárcsázásával. Ám az egyik lány más, nemcsak egy strigula a naptárban, miatta Jonathan-nek rá kell jönnie, hogy ebben a világban bizony az árulás és gyilkosság nem számítanak különlegességnek...
Egy-két ötletes fordulattól eltekintve a gyakorlott néző számára a sztori nem jelent különösebb izgalom-forrást, és bármennyire is számítanánk rá, az erotika sem dominál a filmben, ami messze-messze elmarad még az Elemi ösztön akár második, gyengébbre sikerült részétől is. Sajnos érződik, hogy Marcel Langenegger először ül a rendezői székben, néhol kissé zavaros összhatás lett a vége a trükkösnek szánt rendezésnek.
A színészek játékáról annyit, hogy lett volna még mit finomítani a karaktereken, de azért nagyjából elégedettek lehetünk. Hugh Jackman-t már nem először látjuk a rossz fiú szerepében (Füles, Tökéletes trükk), szerintem jól áll neki. Ez azonban nem elég, alakításából hiányzik az élet, mintha nem sikerült volna teljes mértékben azonosulni a karakterrel. Ewan McGregor se vitte túlzásba a játékot, bár egész jól sikerült felvenni a könyvelői jelmezt. Említést érdemel Michelle Williams titokzatos női karaktere, visszafogott bájával talán neki sikerült leghitelesebben megformálni alakját.
