Rambo-t Rocky alteregojának tartják. "Amikor felkelek Rambo vagyok, a reggeli kávém után Rocky" - nyilatkozta Sly, és valódi mázli, hogy a nyolcvanas évek Hollywoodja két hasonló típusú hősben is látott fantáziát és Stallone világhírűvé vált.
Sok mindent mondanak Sylvester Stallone-ról, amit vagy elhiszünk, vagy nem, bizonyos tettei alapján azonban egy következtetést le lehet vonni: a pali elszánt. Az egyes-egyedül Stallone személyére épülő Rocky-Rambo kultusz és franchise ezzel a makacs elszántságával indult, amikor 1976-ban kitalálta a kisembert, a becsületes no one-t, aki kap egy esélyt, és bizonyít. Bebizonyítja, hogy kitartással, küzdelemmel és fegyelemmel a legnagyobbak ellen is ki lehet állni. Kitalálta, és nem adta könnyen. Csak úgy, ha ő játszhatta Rocky-t. A film a 76-os Oscar-futamban 10 nevezést kapott, és megnyerte a legjobb filmnek járó kitüntetést.
A Rambo sorozat utolsó részét 1988-ban forgatta, és az elmúlt húsz évben sikeres akciófilmjei ellenére nemhogy két ilyen dobása, de egy sem volt. 60 évesen úgy döntött méltósággal elbúcsúzik a hősfiguráktól, akik bebiztosították egész életére. A negyedik Rambo-t csakúgy, mint a 2006-ban készült Rocky Balboa-t a sorozat lezárásának szánták.
Valami azért történhetett közben.
A negyedik rész Rambója elvonultan él Thaiföldön, 61 évét meghazudtoló kiváló fizikumát, és veszélyes helyzetekben való otthonosságát most mérgeskígyó-vadászatban kamatoztatja. Kevesebbet beszél, és szomorúbb, mint valaha.
Egy nap misszionárius csoport érkezik a kisvárosba, ahová Rambo a kígyókat szállítja a helyi "cirkusznak". A segítségét kérik, hogy szállítsa el őket a hajóján a burmai háborús zónába, ahol a függetlenségükért küzdő Karen népcsoportot szeretnék orvosi és szellemi segítséggel ellátni. Rambo mindent megtesz, hogy lerázza őket, szkepticizmusa mindenfajta háború megállításáról talán még az első rész Vietnámja után sem volt ennyire erős.
Kilóg a lóláb - a film elsősorban az iraki háborútól megcsömörlött amerikai életundorra hajaz. Lehet, hogy ezért működhet az egyébként hiteltelenül és propagandisztikusan beállított burmai konfliktusba helyezett sztori. Lehet, hogy azért a speciális effektekkel csínján bánó, tiszta, véres akcióért, amit Stallone főhős-író-rendező becsülettel hoz. Azt adja, amit várnak tőle. Jól elpáholja a gonoszokat, amikor azok fogságba ejtik a misszionáriusokat, köztük a Rambónak szimpatikus szőke nőt. Nem viccel, üt. Fut, és csapdát állít, és nyakat teker. Hogy 61 évesen újra látjuk dühtől elszánt arcát az ellenség háta mögül kiemelkedni, lenyűgözően szórakoztató. Már persze annak, aki vagy Sly-ért, vagy Rambo-ért, vagy a puszta akcióért odavan. Mert aki nem, az persze ne nézze, de aki akár csak egyiket is kedveli, annak igazi szórakozásban lesz része. Stallone nem tökölt: a film jó ritmusban pörög, mindössze 90 percet.
A poéngyilkosságot kerülve, azért annyi mindenesetre kiderül, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Sly-nak sikerült elbúcsúznia szeretett karakterétől. És miért is kellene neki? Ereje teljében lévő hatvanastól senki sem várhatja, hogy nyugdíjba menjen. Márpedig minden bizonnyal ez történne, ha Rocky után Rambo-tól is búcsút venne az olasz bevándorlók elszánt gyermeke.
