Két sajtóvetítés is volt egyidőben, a Tükrök második másodpercében bántam meg, hogy nem a másik filmet választottam...
A Tükrök biztosan lehet, hogy jó szórakozás lesz a horror-rajongóknak, én azonban túlélésre játszottam - csakúgy, mint főhősünk és kis családja. Ben (az egészen meggyőző Kiefer Sutherland) egy a talpraállásán munkálkodó exrendőr és exalkoholista, aki éjjeliőrként vállal munkát a legégett Mayflower áruházban. Az éjszakai járőrözések során a tükrök szörnyű rémségeket mutatnak neki - végül megölik a nővérét (Amy Smart) is. Ben ekkor elkeseredett versenyfutásba kezd az idővel, hogy rátaláljon arra, akit a tükrök keresnek, mielőtt az egész családja a gyilkos üvegek áldozatául esik.
Hát az ötlet sajnos egy csöppet sem eredeti. Olyannyira, hogy egy remake-kel van dolgunk. Alexandre Aja és Grégory Levasseur Sung-ho Kim 2003-as Into the Mirror című koreai horrorjához nyúltak visza - biztosan érdekes lenne összevetni az új darabot az eredeti művel, de nincs az a pénz, hogy én ezt még egyszer megnézzem pepitában. De nézzük csak, miért is utáltam én ennyire. Mert utálom, ha rémisztgetnek, még ha ennyire kiszámíthatóan is. Márpedig ebben a filmben semmi mást se tesznek. Jönnek a jó kis hatásvadász zenék, aztán persze nem történik semmi, aztán amikor már azt hiszed, hogy ezt megúsztad (persze igazából nem hitted, hiszen már millió ilyen filmet láttál), na akkor jön a nagy rémisztgetés. Szörnyű halálsikoly, hörgő, égő hulla vagy állkapocsletépés. Csupa kedves, barátságos dolog. Igazából a film végén előtörő szörny - mert ebben a filmben még az is van - szinte felüdülés az előzőekhez képest.
A futószalagon gyártott hororrfilmek azt a gyanút erősítik bennem, hogy a rémisztgetésre igenis van igény, még ha nem is az én házam táján - és bizony ebben a Tükrök nagyon jó. Bár szinte kockáról kockára kiszámítható, a film végére hagyott kötelező csavarral egyetemben, de annak, aki borzongásra vágyik, ez talán nem is annyira fontos szempont.
