George Lucas filmtörténeti heccet hajtott végre, amikor azt írta a Csillagok háborúja elejére, hogy negyedik rész: ha kiröhögik, és soha nem engedik egyetlen Jedi közelébe, márpedig ennek az esélye a premier előtt még nagyon is fennállt, már akkor is elmondhatja, hogy milyen meszszire jutott. Azóta senki sem merte elsütni ezt a poént, így aztán rengeteg egyrészes sorozatot láthattunk a mozikban: Ébredő sötétség, Eragon, Az arany iránytű - néhány a közelmúlt példái közül. A Weitz testvérek, Chris és Paul e téren készülnek most családi rekordkísérletre. Míg előbbi Az arany iránytűvel bukott nagyot, utóbbi Darren Shan 12 kötetes Vámpír könyv-sorozatának bevezetőjéből készített filmet, s az eredmény láttán aligha kétséges: önfeláldozóan követte testvérét a sorozatsírba. A nagyobbik Weitz filmje egy a szemfogban erős tinédzsertörténetek közül, mely a Harry Potter és a Twilight közötti piaci résbe szeretne betalálni, de csak a szája nagy: hiába dobálóznak benne százéves békéről, apokalipszis-kufárról és vérbáróról, ez az alternatív mítoszvilág olyan fusi, hogy erre még egy tisztességes gyerekruha-kollekciót is nehéz lesz építeni. Örülni legfeljebb annak a szellemnek lehet, ami nincs is a vásznon, de ott kísért a sorok között. Tod Browning szelleméről van szó: ő volt az, aki megrendezte a Lugosi-féle Drakulát és a Szörnyszülötteket; egy vándorcirkusz meghitt családi horrorját. A Rémségek cirkusza kétszeresen is adózik Browning előtt: a cirkuszi csodabogarak mellé odaállít mutatóba néhány vámpírt, de ez minden, ami kicsiny fantáziájából telik.
