A forgalmazók eredetileg csak videón akarták e számozott műremeket kihozni, majd mégis úgy döntöttek, hogy a moziba járókat sem fosztják meg az élménytől.
A Phonix Pictures fejesei a Sikoly, A Tudom, mit tettél tavaly nyáron és többi hasonló sorozat után nyilván érezték azt a hatalmas űrt, ami a tini-horror filmek piacán tátong, és úgy döntöttek, hogy pótolják a hiányt. A szakmai kihíváson túl persze az első rész nagy kasszasikere is motiválhatta őket. Ennek ellenére Brad Luff ügyvezető producer szerint "nem az volt a cél, hogy szülessen még egy Rémségek könyve..."
A film alapötlete Mike Medavoy-tól származik, aki nem más, mint a Phoenix Pictures elnöke. Ő javasolta, hogy a folytatás egy filmművészeti főiskolán játszódjék, az ilyen tini-horrokban ugyanis feltűnően kevés a filmes utalás és ez a helyszín erre remek alkalmat biztosít. A főszereplők az említett iskola hallgatói és céljuk, hogy egy olyan horrort készítsenek, mint amilyenben éppen szerepelnek. A végzős Amy, Travis és Graham álma az, hogy diplomafilmjükkel elnyerjék a neves Hitchcock díjat, ami szinte azonnali belépő Hollywoodba. Amy a városi legendák tárgyköréből akar egy pszichothrillert forgatni, ám stábjának tagjait egy vívómaszkot viselő illető (a Sikoly-féle halálfejes bizonyára nem volt kéznél) sorra kinyúvasztja. Amy elkezd nyomozni utána, amiben segítségére van meggyilkolt barátjának ikertestvére, illetve egy túlsúlyos fekete rendőrnő. A szálak bonyolódnak, senki sem az, akinek látszik, és a gyilkos mindig az, akire legutóljára gondolnánk.
A sztori ismeretében meglepő, hogy John Ottman rendezőt, saját bevallása szerint, leginkább a forgatókönyv eredetisége vonzotta. Filmjével igazából nem csak az a baj, hogy lemásolta a Sikoly összes kliséjét, hiszen a műfaj rajongói valószínűleg pont ezeket az ismétlődő paneleket kedvelik, hanem, hogy nem tudja, mit akar valójában, igazi horrort, vagy paródiát. Amikor például a gyilkos egyik áldozatának fejét egy tolóablakkal levágja, majd máját kiszedve azt a kutyájának adja, a szerencsétlen nézőnek fogalma sincs arról, hogy sírjon-e, vagy nevessen. Egyvalami biztató csak: a film alcíme, a Végső Vágás, valószínűleg arra utal, hogy több rész már nem lesz.
