David Gelb feltehetően megszerette a szusit, és megszerette dokumentumfilmjének főhősét, Jirót is. Ez lehet az oka, amiért úgy érezte, van 81 percnyi mondanivalója egy tipikusan a tévébe való 30 perces anyagról. Művészkedő képek, sok üresjárat – de kétségtelenül sok érdekes infó a Michelin csillagról, a nyers halról és a japán munkamorálról.
A Sushiálmok egy három Michelin csillagos étterem vezetőjéről, Jiróról és két fiáról, a bizniszt tovább vivő örökösökről szól. Gasztrománoknak mindenképpen kötelező, mert remek rálátást ad arra a szenvedélyre, ami nélkül egy ilyen elismerés nem elképzelhető, de a téma iránt kevésbé elszántaknak, félek, a 81 perc túlságosan is hosszú játékidő lesz. A megalkuvást nem tűrő és a kompromisszumot hírből sem ismerő Jirót hamar a szívünkbe zárjuk, de akinek érthetetlen, mi is ez a felhajtás a sushi körül, a 40. percben már az óráját fogja nézni. Mert bizony David Gelb nem képes kellően feszes dramaturgiát adni a Sushiálmoknak, nem látjuk a történet ívét, és a gasztrodokuk egyik legjobban összerakott darabjával, A csirke, a hal és a királyrákkal szemben a feszültség még csak meg sem legyinti a nézőt. A film sajnos túlságosan gyakran ismétli önmagát, bizonyos kérdéseket azonban túlságosan is felületesen tárgyal. Rengeteg szó esik a Jirót és fiait hajtó belső erőről, borzasztóan sokat megtudunk a jó alapanyagokról és a piacozásról, de például szinte semmi nem derül ki a sushikészítés – a főhősök által egyáltalán nem titkosnak titulált – módszereiről.
David Gelb filmjét nemcsak rendezőként, de operatőrként is jegyzi. Nehéz eldönteni, jó döntés volt-e ez. Egyrészt szinte öncélúságba fullad a képélesség idegesítő váltogatása, másrészt azonban a film tobzódik a gusztusosabbnál gusztusosabb kajaképekben, melyek után ember legyen a talpán, aki a közel másfél órányi mozizás után nem egy sushibárban köt ki… David Gelb nemcsak az ételeket, de nagyon szerethetően ábrázolja ezt a különc kis figurát, Jirót is, aki minden furcsasága ellenére lesz biztosan nagy kedvence a nézőnek – ha van egy csöpp eszük a filmet a magyar mozikba hozó Mozineteseknek, már gyártják is a Jirós polókat. Ugyancsak nagyon erős a film zenéje: a lehető legjobb pillanatokban csendül fel a muzsika méghozzá a legjobb fajtából. Van tehát indok jócskán megnézni a Sushiálmokat – de csak azoknak, akik maguk is álmodnak néha sushiról.
Értékelés: 6/10
