Miután minden női magazint megvettem, aminek a borítóján ez az ismerőseim 90%-a szerint ronda SJP rajta volt, a román bemutató előtt egy nappal, a magyar premier napján ott voltam a Debrecen Pláza második Szex és New York vetítésén. Én, a 9 centis sarkú cipőm, az új vintage táskám, az aznap festett hajam és négy év absztinencia. Migrén egy nappal sem bírta tovább és ? másokkal ellentétben - nem bánta meg.
A Szex és New Yorkról számomra mindeddig überelhetetlen állítást az első magyar Divatszociológia című könyv szerzője írta le: "A szingliket nem a marketing hozta divatba, hanem egy filmsorozat: a Szex és New York." Aha, pontosan. A mérges rája általi halált pedig Steve Irwin. És Foucault meg Freddy Mercury az AIDS-et. Hogy még jobb legyen a dolog, a Szex és New York, a mozifilm már nem is annyira szinglifilm. Eldől benne egy házasság, duplán révbe ér egy másik, triplán egy harmadik, kontra egy, ami felbomlik. Na de, nem spoilerezek tovább, amúgy is torkig voltam a minden csatornán ömlő infókkal, amikből végül semmi sem volt igaz. Mondjuk azt leszámítva, hogy a film személyiségfejlődésről szól. Azért mondjuk kevés fikciós munka van, ami nem arról.
Na és hogy összefoglaljam egy mondatban: azért jó a film, mert pontosan a sorozat logikájából adódó lehetőségeket viszi tovább ? 4 évvel később, ugyanazt csinálja, mindenből csak éppen annyit nő ki, amennyit túlzások és nagy megváltások nélkül kinőhet. Nem romlik el semmi, amit okos lány ne hagyna magától is elromlani. De semmi sem válik be váratlanul és inkonzekvensen. Csak a ruhák ;).
És éppen ez az. A Szex és New Yorkban ezúttal a shopping és a ruhákhoz való értékelő viszony minden formája felvonul. Shoppingolnak terápiásan, szükségből (nagy ritkán egy manhattani nő életében is van ilyen), kreatívan, előrelátóan, l?art pour l?art-ból. Öltöznek alkalomhoz, időjáráshoz, de leginkább mégis a ruházkodás öröméért. És sok érv hangzik el a perszonalizált gardrób, a mindenki saját maga személyi stylistja attitűd mellett. A lányok (oké, a lány, a menyecske meg a két asszony) szupernosztalgikusak a sorozat korábbi szerelései iránt. Megnézik, újrapróbálják, kiértékelik. Persze, négy-öt replika azért szól arról, hogy nem márka teszi, meg nem a divat teszi. De a ruha teszi. Meg a Big-féle kiegészítő is. És a 100%-os találat. Mint Carrie esküvői kiskosztüme. Abszolút kedvencem Carrie szilveszteri vészszerkója.
Csak a magyar szinkron ne lett volna. Amikor Carrie frissen alkalmazott személyi titkárának azt mondja, "én sem emesézni, sem emilezni nem tudok", azt hittem, cserbenhagyom a teljes Patricia Field-i gardróbot és kirohanok. Na de minek, legalább másodszori nézésre marad még valami az újdonság erejének.
És egy valami. Ha kicsit több mondén esemény lett volna és kevesebb dráma, de ez már csak amolyan maximalista fanyalgás... És egy jótanács, figyeljétek az ülésrendet.
