A történetet dramaturgiai hurkok szorongatják, de kibogozható. A szereplőgárda parádés. A rendező nem érzi kötelességének, hogy a néző halálra röhögje magát. A film épp a kellő mértékben szentimentális, de aki akar, egy kicsit gondolkodhat is rajta. Egyszóval "az új Kevin "Spacey" márkavédjeggyel megjelenő film hozza a megszokott színvonalat: tökéletes szórakoztató mozi.
Nyugi, nyájas olvasó, csak semmi para! A cím megtévesztő. Az egy olvasói levélben szelíden "egofika-mesternek" becézett kritikus most nem akarja holmi vonat elé ugráló költőcske műveihez hasonlítva alázni A jövő kezdete című új Kevin Spacey-filmet. Sőt, szándékai szerint dicsérni fogja. Van ebben a műben szerelem, meg családi tragédia. Találkozhatunk szociális és erkölcsi problémákkal (nem kell megijedni, szoftosítva vannak). És a végén persze megkapjuk a katartikus bömböltető jelenetet is.
A film erőssége azonban nem ezekben, hanem sztorijában rejlik. A tizensok éve a fogyasztói társadalom nihilista gyerekeivel küszködő humanista tanerőt egy diákja komolyan veszi. Ez, a már magában is meseszerű képlet turbósodik azzal, hogy a "tedd jobbá a világot" házi feladatot Trevor McKinney 7. oszt. tan. egy sajátos érzelmi piramisjáték kidolgozásával megvalósítani látszik.
Ez a flaszterjézus-sztori tutira bejön mindenkinek. A hétköznapi tálalástól önkéntelenül fut végig hátunkon a "talán velem is megtörténhet" borzongása, majd enyhe sznobériánk felébredésének köszönhetően a "csak mese, de annak legalább szép" közhelyre módosítjuk álláspontunkat. (Hiába na, a kritikus is ember.) Nem baj, tegyük ezt, ha jólesik. Ez a szűk két óra arról szól, hogy befizetjük a pénzt, odajárulunk a vályúhoz, és azt kapjuk, amit akartunk: popcornt kólával, meg sztárokat szépen fényképezve, szóval semmi többet, csak egy tökéletes mozi nyújtotta kikapcsolódást. Jó szórakozást és szép álmokat!
