A bosnyák rendező a 2001-es Senkiföldje világsikere után két nemzetközi koprodukcióval (A pokol, Az igazság nyomában) állt elő, de most új filmjének hősével együtt visszatér szülőföldjére. A Cirkusz Kolumbia minden ízében jugoszláv film. Helyszíne Bosznia-Hercegovina, ideje 1991, az utolsó év, amikor még megvolna az ország (a szocialista szövetségi köztársaság hivatalosan 1992-ben szűnt meg létezni); jugoszlávok a szereplők, Yugók az autók, de a legjugóbb maga a film. Az édesbús történet, a néhol harsány, néhol érzelmes hangütés, a sajátos humor - ami gyakran bizonytalanítja el a nézőt, hogy mit vegyen viccre és mit komolyra - mind a hatvanas-hetvenes évek moziját idézik, mielőtt jött Kusturica, és belecsapott a lecsóba. A (nem földrajzi értelemben vett) Balkánban eleve van egy jó adag abszurd, kivált Nyugatról nézvést, ami Kusturica módján túlrajzolva már travesztia: elsőre még bejön, harmadjára kész csömör. Tanovic szerencsére visszafogja az agarakat.
Nagy kedvencünk, Miki Manojlovic ezredszer is remekül hozza az érzelmes szívű macsó állatot. ' Divko, aki egy köteg márkával, piros Mercivel, fiatal bombázóval és rajongott macskájával tér haza "németből" a szülővárosába, ahonnét húsz éve sietősen kellett távoznia. A film erre nem tér ki, de rövid számolás után az 1971-es horvát tavaszhoz, a Tito-rendszer elleni nacionalista felkeléshez lyukadunk ki, amit az is megerősít, hogy Divko egy háború után kivégzett usztasa fia, és a komcsik bukásáig kellett várnia a visszatéréssel. De most végre itthon van, húsz éve hátrahagyott feleségét és fiát karhatalmi segédlettel azonmód kipenderíti a házból, az asszonyt, Luciját egy szál otthonkában vezetik el, a tűzhelyen rotyog az ebéd, Divko megkóstolja és utánasóz, az évtizedes tetszhalálból ébredő rutinnal nyúlva a fakanálért és a fali sótartóba.
Az időpontnak azonban alaposan mellényúlt, amikor 1991 nyarát vélte alkalmasnak a repatriálásra. Az elszakadt Horvátországban kitör a háború, s Divko elképedve látja a tévében, hogy lövik Dubrovnikot (ez valójában majd csak ősszel kezdődik), ami arra az abszurd kijelentésre ragadtatja, hogy még a végén a mostari Öreg hidat is lerombolják. Bosznia-Hercegovinában még béke van, de hamar kiderül, hogy a szerbek még mindig nem tanulták meg a Monarchia-kori katonanótát, miszerint "Megállj, megállj, kutya Szerbia, / Nem lesz tied Hercegovina". Mert szerveződnek már a paramilitáris alakulatok, és puccs készül a Jugoszláv Néphadsereg helyi alakulatán belül is, természetesen szigorúan preventív célzattal, mielőtt még a horvátok mozgolódni kezdenének a Krajinában (a bosnyák-horvát határvidéken). Ezen történelmi háttér és sajátos kisvárosi vetülete előtt bontakozik ki a tragikomikus családi dráma, elveszett szerencsemacskával, apa-fiú konfliktussal, családon belüli szerelmi háromszöggel, amelyre a szerelmi négyszög lesz a megoldás.
A címbeli Cirkusz Kolumbia a város határában felejtett vurstli neve, amelynek öreg ringlispílje hasonló dramaturgiai szerepet kap Tanovic meséjében, mint Fábri Zoltán körhintája.
