John Cusack rajongói feltehetően már régóta fenik a fogukat az Edgar Allen Poe rémisztő meséi által ihletett thrillerre – nagy csalódás fogja érni őket, mikor szembesülnek vele, hogy az egyébként kellemes kis popcorn mozi leggyengébb láncszeme pont imádatuk tárgya…
Edgar Allan Poe-ra (John Cusack) rájár a rúd. Nem elég, hogy szakmailag padlón van, és szerelmének (Alice Eve) apja (Brenda Gleeson) azt is erősen ellenzi, hogy egyáltalán találkozzon lányával, még egy fránya sorozatgyilkos is kipécézte magának. Sorra bukkannak fel a Poe történetei szerint másvilágra küldött hullák, így Edgar kénytelen Fields nyomozó (Luke Evans) segítségére sietni a gyilkos utáni hajszában.
Remek kis viktoriánus Hetedik ez, bár sem a történet eredetisége, sem a vége csavar nem vetekszik Fincher klasszikusával. Nyomasztó és gyomorforgató jelenetekben mindenesetre itt sincs hiány: literszámra dől a vér, premier plánban látunk egy embert félbevágattatni, és szinte a bőrünkön tapasztalhatjuk meg az élve eltemetést is. S bár riogatás ugyan nem nagyon van a filmben, mégis csak erős idegzetűeknek ajánlanám megtekintésre. Ugyancsak az elődöt idézi A holló nyomozópárosa, a film végére szinte barátokká váló Fields-Poe duó: kettejük kapcsolatának alakulása a film egyik legerősebb szervezőereje. Persze a sorozatgyilkos-becserkészi-a-nőmet poént sem hagyták ki a forgatókönyvírók egész tisztességet játékteret biztosítva így a hamarosan a Men in Black harmadik részében is feltűnő Alice Eve-nek.
A film igazán nagy kérdését Hanula Zsolt a Port.hunak írt cikkében fogalmazta meg tökéletesen "Meglehet, az dönti majd el, szeretjük-e a filmet, hogy John Cusacket tartjuk ripacsnak benne, vagy Edgar Allan Poe-t, akit ezek szerint igen hitelesen formál meg a színész." – ennél jobban én sem tudom kifejezni a lényeget. Az általam igencsak kedvelt John Cusackot soha ennyire idegesítően tenyérbemászónak nem láttam, de mivel alapvetően jó színésznek tartom, így erősen gyanakszom, hogy ez a fajta karakterábrázolás bizony koncepció volt a készítők részéről. Sajnálatos tény azonban, hogy akár tudatos, akár nem ez a dolog, a Luke Evans-szal közös jelenetekben Cusack bántóan színpadias játéka olyannyira a néző képébe mászik, hogy szinte ki is zökkent minket a film világából – ez pedig bizony hiba, öreg hiba. A Hallhatatlanokból ismerős Luke Evans nevét mindenesetre érdemes lesz lassan megjegyezni, magabiztosan és kifejezetten szerethetően hozza Fields figuráját.
P.S.: A hazai stábbal együtt néztük meg az amerikai-magyar-spanyol koprodukcióban készült filmet – minden fenti kritikám ellenére őszinte örömömre szolgál, hogy magyar filmes szakemberek ilyen, egyébként teljesen vállalható filmekkel öregbítik a hazai filmes szakma hírnevét. Még sok ilyet – de még inkább sok ennél is jobbat!
