Garp szerint a világ (1982)

Ironikus, hogy Robin Williams egyik első fontos filmszerepe nem vígjáték, hanem egy komoly irodalmi feldolgozás volt, amely John Irving azonos című regényéből készült. Jenny Fields (Glenn Close), a jó házból való úrilány ugyan szeretne gyereket, ám nem kíván tartós intim viszonyba kerülni semmilyen hímnemű lénnyel. Amikor a II. világháború idején ápolónőként dolgozik egy katonai kórházban, találkozik egy halálosan sebesült őrmesterrel, aki gyermeket nemz az asszonynak. Így jön a világra T. S. Garp (Williams), akit anyja nem enged ki védőszárnyai alól, inkább beáll iskolai nővérnek egy jó nevű fiúiskolába. A Steeringben az ifjú Garp közelebbről megismerkedik az írás és a birkózás tudományával, valamint Helennel, a birkózóedző könyvmoly lányával (Mary Beth Hurt), akivel végül össze is köti az életét. A felnőtt Garp az írásnak akarja szentelni életét, ám anyja ismét közbelép...

Hazudós Jakab (1999)

A Magyarországon forgatott II. világháborús dráma annyira fontos volt Robin Williams számára, hogy a színész kivételesen executive producerként is szerepet vállalt készítésében. Egy lengyelországi gettóban a végsőkig elgyötört rabok számára a legnagyobb kínszenvedés, hogy teljesen el vannak zárva a külvilágtól, így semmit nem tudnak arról, mikor várható - ha várható egyáltalán - a szabadulásuk. Egyikük, Jakab Heym (Williams) ezért kitalálja, hogy beszerzett egy rádiót, s a hírek a szövetségesek előrenyomulásáról tudósítanak. Jakab kezdetben ártatlan tréfának induló akciója azonban annyira felvillanyozza társait, hogy a férfinak rá kell ébrednie: csak a nem létező rádióból származó hírek képesek lelket önteni a rabokba. Willams mellett feltűnik Darvas Iván, Rajhona Ádám, Igó Éva és még egy sor nagyszerű magyar színész is – mint a kép szélén Kulka János.

Madárfészek (1996)

Ebben az 1996-os vígjátékban Robin Williams egy Armand nevű, éjszakai bárt üzemeltető meleg férfit alakít, akinek van egy felnőtt fia, Val (az azóta teljesen eltűnt Dan Futterman), még a heteroszexuális éveiből. Van egy kis gond azonban: a fiú szerelme Barbara (Calista Flockhart), a morális züllöttség ellen keresztes hadjáratot hirdető, ultrajobboldali szenátor lánya. Barbara meghívja a szüleit Valhoz és a családjához. A szenátornak beadott mese szerint Armand egy görög diplomata, csakhogy nem mindenki értesül helyesen a mese részleteiről. Az eredmény: fergeteges félreértések és sziporkázó, csípős párbeszédek! Robins itt is improvizálhatott kedvére: egy jelenetben egy egész lábas tartalmát önti a meglepett Hank Azaria ölébe!

Hook (1991)

Hajlamos vagyok időnként elfelejteni, de ezt a mesét bizony Steven Spielberg rendezte, és ez akkor nagy szó volt. Mert Spielberg a nevén kívül hozta a hatalmas költségvetést, a ragyogó technikát és persze a sztárokat. Itt bizony a legkisebb szerepre is egy-egy világsztár jutott, Mr. Smee-t Bob Hoskins, Csingilinget Julia Roberts alakítja, de felbukkan Glenn Close is és még sokan mások. Az abszolút főszerep azonban Robin Williamsnek jutott, ő a már felnőtt Pán Péter, aki rég elfelejtett repülni. Peter Banningként sikeres ügyvédi karriert futott be, s New Yorkban él családjával. Amikor azonban ősi ellensége, Hook, a gonosz kalózkapitány (Dustin Hoffman) elrabolja gyermekeit, rá kell döbbennie, hogy ő az a fiú, aki réges-régen Seholsziget egei felett repdesett, hogy felvidítsa szomorú barátait.

Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993)

Lehet, hogy ma már nem számít olyan viccesnek, ha egy férfi női ruhába öltözik, de a 90-es évek elején még ez volt a humor netovábbja, ráadásul hősünk nem azért vesz szoknyát és blúzt, mert titokban mindig is erről álmodozott, hanem egzisztenciális problémáit csak így tudja megoldani. A sikertelen színész Daniel Hillard (Williams) ugyanis egyszerre veszti el az állását és rúgja ki a felesége (Sally Field). A bíróság döntése kegyetlen: Daniel elveszíti mindhárom gyerekét, bár hivatalosan hetente egyszer láthatja őket. Ő úgy érzi, ez neki nem elég, és őrült tervet sző: idős özvegyasszonynak adja ki magát, és Mrs. Doubtfire néven jelentkezik az álláshirdetésre, amelyben volt felesége házvezetőnőt keres. Minden színészi képességét beveti, hogy megkapja az állást, a többi pedig mai szemmel nézve is vicces.

A halászkirály legendája (1991)

Jack Lucas, a cinikus rádiós disc-jockey (Jeff Bridges) az egyik kijelentése hatására egy őrült mészárlást rendez felkapott bárban, majd magával is végez. Nem csoda, hogy a férfi nem tud szabadulni a lelki felelősség alól még három évvel a történtek után sem. Barátnője videókölcsönzőjében dolgozik, de inkább csak piál, míg egy nap össze nem fut egy hajléktalan bolonddal (Williams), aki megmenti az életét. Parry egykor neves professzor volt, s abban a bizonyos mészárlásban veszítette el imádott feleségét. Együtt indulnak hát el a Szent Grál keresésére, remélve, hogy megtalálják a szeretetet és a boldogságot, melyre oly régóta várnak. És, ha valakinek a Szent Grál motívum ismerős lenne, az méltán gyaníthatja a film mögött a Monthy Python társulat egyetlen amerikai tagját, Terry Gilliamet, aki Jeff Bridges és Robin Williams segítségével 4 Oscar-jelölést vihetett haza, az azóta elfeledett Mercedes Ruehl színésznő pedig meg is kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat.

Sötétkamra (2002)

Vitathatatlan, hogy Robin Williams volt az egyik legnagyobb komikus, aki valaha a földgolyón élt, eszelősen túlpörgött, hihetetlenül vicces, ugyanakkor végtelenül szomorú, magányos fickó. Pályafutása során rendre játszott komolyabb szerepeket is, de így vagy úgy, általában lehetősége adódott a bolondozásra. Mark Romanek pszichothrillerében azonban Williams sötét oldalát láthatjuk, bármiféle humor nélkül: hideglelősen, zseniálisan alakítja a szó szerint szürke alakot, aki a szupermarket fotós sarkában hívja elő a családi fényképet, és annyira a mániájává válik az egyik család, hogy már maga is elhiszi, hogy hozzájuk tartozik, és tesz is róla, hogy az úgy is legyen. Sokkal több figyelmet érdemelne a Sötétkamra, mint amennyit kapott, és nemcsak Williams játéka, hanem különleges látványvilága miatt is.

Jó reggelt, Vietnam! (1987)

Az amerikai hadseregnek dolgozó egykori DJ, Adrien Cronauer története a saját bevallása szerint nagyjából 45 százaléka igaz – például hősünk sosem volt háborúellenes, simán csak "hülyeségellenes". És ha valóban megtette volna mindazt, amit filmbéli karaktere, akkor sebtében hadbíróság elé állítják. Robin Williams és a veterán rendező, Barry Levinson a másik 55 százalékot Williams karakteréhez igazította, és bár az embernek olyan érzése van, hogy minden szerep, amit valaha eljátszott passzolt hozzá, talán ez volt karrierje során a leginkább testhez álló karakter, lubickolt is benne. A film egyébként egyben a magyar szinkron (egykori) dicsőségét is zengi, hiszen Bajor Imre is óriásit alakít a hangjával.

Holt költők társasága (1989)

És íme a mű, amely végképp piedesztálra emelte Williamst, és amelynek receptjét azóta is egyre csak másolják, de minden eredmény nélkül. Merthogy a konzervatív iskola diákjait oly csodásan inspiráló új tanár története azóta is menetrendszerűen újra és újra legyártásra kerül, de soha senki nem érhet az eredeti nyomába sem. Mert Mr. John Keating az első perctől kezdve utánozhatatlan, ahogy belép a tanterembe, és lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. Persze, dagályos, néhol közhelyes, de mindvégig magával ragadó, és tessék csak nézni, milyen fiatal volt még Ethan Hawke! A film elhozta a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart, de jutott egy jelölés Williamsnek és Peter Weir rendezőnek, és persze magának a filmnek is.

Good Will Hunting (1997)

Will Hunting (Matt Damon) még csak húszéves, de már kilóg a kemény dél-bostoni munkásnegyed környezetéből. Sohasem járt egyetemre, legfeljebb gondnokként felmosni a padlót, mégis történelmi összefüggéseket idéz fel fényképszerű emlékezetéből, és szinte azonnal old meg Nobel-díjas professzorokat is zavarba ejtő matekpéldákat. Csakhogy képtelen kezelni dühét, és egyetlen reménye, hogy elkerülje a börtönbüntetést, Sean McGuire pszichológus (Robin Williams), aki csodálja a fiú intellektusát és megérti, milyen az, amikor az ember élete állandó küzdelem, merthogy van pár közös vonásuk. A film forgatókönyvéért Matt Damon és Ben Affleck Oscar-díjat kapott, akárcsak Williams legjobb mellékszereplőként – ő ráadásul rengeteget improvizált játék közben. A film megnézhető az HBO GO-n.