Kiszámítható a Doc Hollywood, de így is szeretjük.
1991-ben Michael J. Fox éppen a csúcson volt. Az előző évben mutatták be a kultikus Vissza a jövőbe-trilógia harmadik részét, úgyhogy a nevével nagyjából bármit el lehetett adni. A színész mégis biztosra ment, és egy olyan projektet választott folytatásként, ami tökéletesen passzolt az imázsához, és nemcsak címében utal Hollywoodra, de a története is a klasszikus Frank Capra-filmekét idézi.
Dr. Ben Stone-t, a frissen végzett orvost alakítja, aki a diplomaosztás után a fényűző Beverly Hillsben szeretne munkát vállalni plasztikai sebészként. A nagy pénz garantált, attól pedig nem kell tartania, hogy meghalnak a betegei. Kocsiba ül hát, hogy idejében megérkezzen leendő munkahelyére, Los Angelesbe. Grady városkában azonban közúti balesetet okoz, amely eredményeként a helyi seriff 32 órányi közmunkára ítéli a helyi rendelőintézetben. Szerencsétlenségére a városnak éppen nagy szüksége van egy orvosra, ezért az egész lakosság összefog annak érdekében, hogy az ifjú doktort végleges maradásra bírják.
A történet óriási meglepetéseket természetesen nem tartogat, hősünk megismerkedik a négyéves lányát egyedül nevelő, mentősként dolgozó vagány Lou-val, és onnantól sejthető a folytatás. A Doc Hollywood azonban nem ennek ellenére, hanem épp ezért egy nagyon kellemes romkom matiné, egy igazi komfortfilm, tele szerethető karakterekkel.
Sok kritikus nem is lelkesedett nagyon érte, túl megúszósnak találták, de az egyik legtekintélyesebb ítész, Roger Ebert 3 csillagot adott neki a 4-ből. Ezt írta:
Érdekesség, hogy bár a sztori elég álomgyári, valós eseményeken alapul: az írók Neil B. Shulman könyvéből (What? Dead... Again?) dolgoztak, amelyben a szerző a georgiai orvosként töltött időszakáról mesél.
Egy másik, szomorúbb érdekesség, hogy Fox ennek a filmnek a forgatása közben vette észre, hogy remeg a bal kezének kisujja. Nem sokkal később orvosai Parkinson-kórral diagnosztizálták. A sztár senkinek sem szólt a dologról, és csak évekkel később, 1998-ban hozta nyilvánosságra súlyos betegségét.
Ha maga a film akár alulértékeltnek is nevezhető, a sztoriját széles körben ismeri a közönség, merthogy a Pixar nemes egyszerűséggel lenyúlta. A közmunkára ítélt nagymenő doki büntetését egy poros kisvárosban kénytelen letölteni, ahol azonban nem várt barátságokat köt, szerelembe esik, és látványos jellemfejlődésen megy keresztül – ha a dokit kicseréljük versenyautóra, meg is kaptuk a Verdák cselekményét.
