Sacra Corona

  • durden / Filmfórum

Zűrzavaros egy időszak volt az a Szent István halála utáni korszak! Testvérháború, széthúzás, belviszályok. Harc az ország feletti uralomért,harc a Szent Koronáért. Ezt talán még Shakespeare sem írhatta volna meg jobban!

A filmtől az ember eleve nem vár sokat, hiszen hiába a hírek a gigászi költségvetésről (300 millió forint!), és a produkció nagyságáról azért még mindig a Honfoglalás szégyenletes bukása van a levegőben. Ami ugye a hivatalos álláspontok szerint egy jó film, de nincs az az isten, hogy bárkinek is tetszett volna. Attól pedig még borúsabb lett mindenki homloka, hogy a forgató stáb most is ugyanaz, és ráadásul a produkció hivatalos filmje lett milleniumunknak. Egy olyan alkotás készült, melynek rendezője folyamatosan a "Rettenthetetlen"-t, és a "Gladiátor"-t emlegeti nagy példaképként. Szóval, aki ilyen várakozásokkal megy el a moziba, tehát hogy nagy bukta az egész, az csalódni fog!

Csalódni fog, mert ez a film jó. Igenis jó. Jó a történet (ami részben igaz is), amely szerint Salamon, Géza és László küzd az ország feletti hatalomért. A küzdelmet apáiktól örökölték, akik közül András, Salamon apja nem kívánta halála után ígéretét megtartva testvérének, Bélának (Géza és László apjának) átengedni a trónt. Salamon lett a király, testvérei pedig hercegséget kaptak. A belső gondok, és az ördögi Vid ispán azonban összeugrasztották őket, és a belső harcból Géza és László került ki győztesen. Géza betegsége miatt hamar meghalt, és Lászlóra várt az újjáépítés nehéz feladata. Ez az a sztori, amit tényleg jól eltalált Nemeskürty István, a forgatókönyv írója.
Jók a színészek, és ez az a tényező, amely a filmet igazán kiemeli. Fiatal, ismeretlen magyar arcok (Szarvas Attila, Oberfrank Pál, Horkai Péter), akik képesek az eljátszandó karaktert nagy átéléssel visszaadni. A mellékszereplők sem kisebbek, hiszen köztük van Franco Nero, Kovács István és Ónodi Eszter is. A szereplők teszik a filmet olyanná, amilyennek egy történelmi filmnek lennie kell- nagy, hatásos, és kellően átélt. A zene is ezt erősíti, és a film igazi kulcsjelenetei szintén ezt erősítik. A kulcsjelenetek a koronázások, melyek tablószerűsége a film fordulópontjait jelképezik.

Vannak persze negatívumok is, hiszen a film még messze nem azt a látványvilágot képviseli, amit a plaza- közönség megszokott. Magyar film, ezért ne is várjunk tőle olyan hatásokat, mint amivel egy több százmilliós amerikai eposz büszkélkedik. Persze még gyengék a csata-és tömegjelenetek, a parasztok itt is hófehér ruhákban szaladgálnak, és a szereplők mind fogászati és testápolási reklámok. A történet, mint már említettem, kárpótol ezekért a hiányosságokért. Egyébként is: a film jóval meghaladja a "Honfoglalás" szintjét-sőt túl is szárnyalja azt.

A komoly baj csak a film propaganda-jellegével van, hiszen a néha igazán jó dialógusok közé olyan szófordulatokat csempésztek (akarva-akaratlanul), melyek az ember szájába rágják a fim mondanivalóját, és nem hagyják a nézőnek, hogy önmaga jöjjön rá ezekre az üzenetekre. Ez a mai magyar filmgyártásnak is komoly hibája-és ezért nem róható fel csak Koltay hibájának, hogy nem hagynak gondolkodni. Ezek után a Sacra Corona (ami latinul helyesen Corona Sacra) propagandaértékét inkább ne is taglaljuk.
Vannak korhűtlen tévedések is, de ezeket azért nem érdemes hangsúlyozni, mert a film monumentális erejét a tényleg sodró történet adja. Aki a bakiktól eltekint, és tényleg szórakozni szeretne, esetleg megismerni a magyar történelem egy szeletét, az jól fogja magát érezni.