A Filozófia a budoárban és a Justine, avagy Szodoma százhúsz napja írója biztos utálta volna, ha rajta kívül más filmesíti meg műveit vagy az életét. Ízig-vérig modern ember lévén, korunkban biztos, hogy filmes lenne, és minden bizonnyal hasonlóképpen radikális és üldözött, mint annak idején.
Sade márki életművét megítélni semmiképp sem lehet célja egy ilyen szusszanásnyi filmismertetőnek, mint ahogy nem lehet célja egy hollywoodi tömegfilmnek sem. Ez a film nem is próbál effélét, pusztán a jó öreg márkit apropóul használva olyan elkoptathatatlan örök bulvár-etikai témákat szeretne felvetni, mint a szólás és a gondolat szabadsága, az elfojtott szerelem, a társadalom képmutató erkölcsei, önnön kisszerű gyarlóságaink legyőzése, stb. Mindig ez történik, ha Hollywood a valamelyest kényesebb európai ízlés és talán az utókor számára szeretne alkotni - átütő tehetség nélkül. Ilyenkor kiderül, a lassan évszázados kisebbrendűségi komplexus még mindig működik: akkor jó a film, ha európaiasan szellemes, morbid, posztmodern (akármit is jelent az), de tanulságos "mondanivalóját" az egyszerű WASP. is megérti.
Csináljunk hát egy filmet Sade márkiról (juj de izgi!), legyenek benne frappánsan humoros párbeszédek, ambivalens, vívódó jellemek, egy gonoszul képmutató ellenfél, egy kis szerelem, ha lehet, beteljesületlen, aztán legyen az egész látványosan rémisztő, legyen benne meztelenkedés is, meg vér és hullák, a bolondok pedig legyenek zavarba ejtően valószerűek (a forgatáson nem átallottak valódi értelmi fogyatékosokat alkalmazni)! Keletkezik így végül egy morálbölcseleti intellektussal átitatott rémfilm, melyben a szadizmus névadója rehabilitáltatik, hogy az európaiak szemében filozófiai csemegének számító márki végre elfoglalhassa helyét az amerikai hősök panteonjában, Drakula, Frankenstein, Dr. Jekyll és Mr. Hyde között.
Az egész azért kár, mert az eredeti színdarab, mely a forgatókönyv alapjául szolgált, elég jó lehetett és talán alapanyagnak sem utolsó. Van néhány jelenet, mely tényleg átütő, és intenzív élvezetet jelent azok számára, akik szeretik a rafinált, markáns, fűszeres ízeket. A színészek sem jelentéktelen kezdők, ugyan Kate Winsletnek nagyobb a híre, mint a tálentuma - bár a keblei kétségkívül mesterien metszettek - a három férfi különösen meggyőző, főleg Geoffrey Rush és Michael Caine sziporkáznak.
Jelen mozidarab mindent összevetve teljesen nézhető, mert látványos és általában szellemes. Ha már pénzt és fáradságot nem kímélve elkészítették, nézzük hát meg és ki-ki döntse el, érdemes volt-e!
