Salmon Kane

  • Sz. E. / PORT.hu

Hogyan lehet életre kelteni egy kiszáradt folyómedret? Hogyan tud életre kelni ettől két magányos ember szíve? Lasse Hallström igyekszik megválaszolni a kérdéseket.


Pénz, ékszer nem számít

Egy jemeni sejk egy nap úgy dönt, hogy horgászni akar a sivatagban. Mivel vagyona hatalmas, egy halászat specialistára bízza a feladatot, hogy lazacokat telepítsen egy duzzasztógáttal kialakított, és fosszilis vízzel táplált folyómederbe. Az ötlet totálisan abszurd, a halbiológus Fred Jones azonnal nemet mond a felkérésre, ám a legfelsőbb brit politikai körök nyomására mégis elvállalja a megbízást, hogy véghezvigye a lehetetlent. Import angol lazacokkal és a sejk jobbkezével nekivág a feladatnak, hogy meghonosítsa a halászatot Jemenben.

Hit kontra szeretet

[img id=351344 instance=1 align=left img]Lasse Hallström, a Csokoládé és a Kikötői történet rendezője Paul Torday szórakoztató irodalmi díjjal kitüntetett regényét adaptálta vászonra. A naplórészletekből, jegyzőkönyvekből, újságcikkekből, valamint e-mailekből felépülő könyvből a rendező az őt leginkább foglalkoztató szálat emelte ki, a halbiológus és a sejk ügyintézőnője közötti románcot. Míg a könyvben a főszerepet a sejk spiritualitása, a horgászat meghonosításával elérni kívánt béke kapja, addig a filmben mindez háttérbe szorul. A halhonosítás mellékszállá válik, csak egyfajta katalizátornak tekinthető a két magányos, munkájának élő ember életében. A rendező a köztük bimbódzó kapcsolatra és egymásra találásra koncentrál, s bár szó esik hitről és vallásról, az csak zárójeles intermezzo marad a sztori szempontjából.

Hollywoodi melodráma

A történetben tehát alapvetően a szerelmi szál dominál, és sajnos ez a legnagyobb baj a filmmel, túlságosan nagy szerepet kap egymásra találásuk. Melodrámává tesz egy alapvetően abszurd helyzetre épülő, viccesnek induló történetet, ahol a néző arra számít, hogy a lehetetlen küldetés megvalósítása kapja majd a főszerepet. A film közepe épp emiatt vontatottá válik, a szerelmi szálban nincs ennyi potenciál, túl sok a 111 perces filmidő. Ewan McGregor sem élete legjobb alakítását hozza, s bár Emily Blunt szép, mint mindig, nem igazán működik a két színész között a kémia. Ráadásul korban sem felelnek meg a regényben írtaknak, dr. Jones jóval idősebb kéne legyen Harriethez képest. Ez is közrejátszik abban, hogy a dráma így elveszti élét, a hangsúlyok áttolódnak.

A lehetséges lehetetlen

Az mindenképp a rendező javára írható, hogy bár erősen eltér az eredeti könyvtől és történettől, megpróbálta a filmet a realitás talaján tartani. Bár sokszor csak mellékesen megjegyez, legalább nem él olcsó eszközökkel. Néhol hosszúra nyújtott monológokkal beszélteti szereplőit, de mindezt úgy teszi, hogy nem fordul vállalhatatlan giccsbe az egész. A néhol csöpögős jelenetek ellenére is megpróbálta elkerülni az álromantikát, senki se számítson Scarlett O’Harás nagyjelenetekre. Ha rövidebbre húzta volna a szerelmi szálat és több szerepet kapott volna a terv megvalósításának háttere és mozgatórugója, valamint a sajátos angol humor, akkor egy izgalmas, maradandó film születhetett volna. Ewan McGregor pedig vállaljon inkább olyan szerepeket, mint karrierje kezdetén.

Kinek ajánljuk?
- A lazacok szerelmeseinek.
- Közel-kelet mániásoknak.
- Romantikára vágyóknak.

Kinek nem?
- Halbiológusoknak.
- A könyv rajongóinak.
- A nagy érzelmekre vágyóknak.

7/10