Nem mintha a Viharsziget rossz film lenne, erről szó sincs, de nem fog bekerülni Martin Scorsese legjobb rendezései közé. Ugyanakkor ilyen sztorit, mint amilt Dennis Lehane írt, külön művészet lenne elrontani.
A film Lehane azonos című könyvéből készült, aki a Titokzatos folyó, és a Hideg nyomon című filmek alapjául szolgáló könyveket is írta. Munkái elég népszerűek Hollywoodban, nem véletlenül.
Ennyit Dennis Lehanéről, lássuk miről is szól a Viharsziget. 1954-ben járunk Amerikában, azon belül is egy Bostonhoz közeli kis szigeten található elmegyógyintézetben, ahol természetesen mindig esik az eső. A film elején Leonardo DiCapriót láthatjuk, ahogyan épp nehéz perceket él át egy hajón (tengeribeteg), de ezúttal Leo partot ér a különösen veszélyes, elmebeteg bűnözők számára fenntartott intézet szigetén. Egy páciens rejtélyes körülmények között megszökött cellájából, Teddy Daniels (DiCaprio) rendőrbíró, és társa pedig azért érkeztek a hajóval, hogy fényt derítsenek az ügyre. Azonnal nyomozásba kezdenek, mindenkit kihallgatnak, akit csak lehet. A rendőrbírók mellett a néző is mindenkire gyanakszik. Teddynek nemcsak a titokzatosan viselkedő személyzettel gyűlik meg a baja, hanem saját démonaival, múltbeli rémképeivel is. Az eset egyre kacifántosabb lesz, és egy olyan végkifejlet felé tart, amit ha a film első 60 perce után valaki elárult volna a moziban, hát csak néztem volna, mint egy hülyegyerek.
Az elmegyógyintézet ugyebár érdekes hely, megmozgatja az ember fantáziáját, egy thrillernek pedig igazán kényelmes talaja lehet. Az alaphangulat kellemesen borzongós a film elején, ahogy a rendőrbírók szemszögéből megismerkedünk a szigettel és furcsa lakóival. Már annak a megvalósítása is, amikor a főhőseinket szállító hajó képe kibontakozik a ködből a vízen, igen vészjóslóra sikerült. Ez azonban elmúlik, a feszültség ingadozó, az álomjelenetek, és képzelődések pedig már inkább álmosítóak. Van belőlük pár, és némelyik kifejezetten unalmas, hosszú és túlságosan magyarázó.
Valami különlegeset vártam a filmtől, olyat, amit csak egy ilyen profi gárdától várhat el az ember. Ugyebár Lehane az író, Scorsese a rendező, főszerepben Leonardo DiCaprio, mellette pedig olyan színészek szerepelnek, mint Ben Kingsley, Max von Sydow, és még néhány nem éppen kezdő mellékszereplő. A néző jogosan várhat valami extrát, de hiába. Helyette egy hangulatos, néhány nagyszerű alakítással szolgáló, egész szórakoztató filmet kap.
DiCaprio halott feleségét például a 2008-ban elhunyt Heath Ledger exfelesége, Michelle Williams alakítja, de a sablonos mondatok miatt kivételesen nem alakíthatott nagyot. DiCaprio ismét legyőzi az óvodás képe miatti előítéleteket, nagyszerűen adja az elmeroggyanásra készülő rendőrbírót. Ben Kingsley az intézetvezető szerepében kamatoztatja a titkolózó figurákhoz feltalált karakterét.
A közönség szereti a filmet (IMDb-n 8,2-es pontszámon áll), a külföldi kritikusokat viszont rendesen megosztotta (Rottentomatoeson csak 67 százalék). Az biztos, hogy Scorsese gengszterfilmjeit rendezésben meg sem közelíti.
