Ebben a hónapban ez már a második félresikerült romkom. A bemutatók időzítéséért felelős személyek valószínűleg az év legsanyarúbb hónapját próbálják feldobni viccesnek és szívmelengetőnek szánt filmjeikkel, sajnos azonban inkább csak rontanak a helyzeten.
Savanyú január
A Hova lettek Morganék? és a Szökőhév egyaránt szánalmas klisékből és lapos, ezredszer újrahasznosított "poénokból" építkezik, de azért két körülmény az utóbbi mellett szól. Egyrészt míg a Sarah Jessica Parker - Hugh Grant páros tagjainak valamikori karizmája már jócskán megkopott, Amy Adams bája és Matthew Goode sármja még nagyon is eleven. Másrészt pedig európai szívemhez közelebb állnak a Szökőhévben bőkezűen bemutatott csodálatos ír tájak, mint a szintén szép wyomingi vidékek. Bár ez szubjektív, belátom.
Kedves ellenségem
A sztori szerint Anna (Amy Adams), a trendi, bostoni lakásdekoráló Írországba utazik a kardiológus konferencián részt vevő barátja után. Azt tervezi, hogy az ír hagyomány szerint a szökőév februárjának 29. napján megkéri a pasas kezét. Évek óta hiába várja ugyanis, hogy az tegye meg a hőn áhított lépést. Írországba érve azonban a mostoha időjárás miatt meg kell szakítania útját, így köt ki Declan (Matthew Goode) fogadójában, aki vállalja, hogy elviszi őt Dublinba. Az úton természetesen különféle kalamajkákba keverednek, és ahogy az az ilyen filmekben lenni szokott, a kezdeti konfliktusokat és ellenszenvet szimpátia, majd szerelem váltja fel. Ez nem éppen az a helyzet, amire a férfikérésre készülő lány számított, ám még tovább bonyolítja a dolgokat, hogy végre barátja is rászánja magát a nagy lépésre.
Hegyes tűsarkak és éles nyelvek
Az Anna alakjában megrajzolt posztfeminista, mindent kontrollálni akaró, karrier- és márkaorientált, ugyanakkor romantikára vágyó, néha ügyetlenkedő nő archetípusa számtalanszor feltűnt már az utóbbi évek hollywoodi filmjeiben. Az öntudatos és beképzelt nagyvárosi nő vs. a maga keresetlen stílusában vonzó, lefegyverzően férfias vidéki hím héja-násza alapvetően hálás téma (lásd: A makrancos hölgy), de Guy Ritchie és Madonna óta tudjuk: csak avatott kézzel szabad hozzányúlni.
Folytatódik a panelprogram
Deborah Kaplan és Harry Elfont szerzőknek, valamint Anand Tucker rendezőnek ez nem sikerült. A történet elhasznált panelekből építkezik, ezért teljesen kiszámítható, az erőltetett szituációkkal, suta párbeszédekkel pedig még olyan jobb sorsra érdemes színészek se tudnak csodát művelni, mint Adams és Goode. Pedig a szereposztás legalább rendben van, mindketten szerethető személyiségek a kellő vonzerővel felvértezve. Van, amiből azonban nem lehet várat építeni, így sajnos külön-külön és együtt is többször viselkednek kínosan.
Kinek ajánljuk?
- Annak, aki még egyetlen romantikus vígjátékot sem látott. Egy újszülöttnek ugyebár minden vicc új.
- Annak, akit némi női báj/férfiúi sárm kárpótol a forgatókönyv hiányosságaiért.
- Gyengébb idegzetűeknek, akiket túlságosan felzaklatnának az izgalmak, a váratlan fordulatok, vagy a fékezhetetlen kacagás.
Kinek nem?
- Aki tudja, hogy romkom-alapszituáció terén már amúgy is nehéz újat mondani, de megbocsáthatatlannak tartja, ha meg se próbálják.
- Aki szerint nem mókás a tehénlepénybe lépés, a lakodalmi rókázás és a sárban dagonyázás.
- Aki Írország szépségeit inkább egy természetfilmben tekintené meg.
4/10
