Összejön-e vajon Matt Damon a balerinával? A Matt Damonhoz hasonló alakok általában össze szoktak jönni a balerinákkal, de ezúttal nehezített pályán zajlik az összejövés. A balerinához vezető útakadályokat nem a romantikus vígjátékok mezejéről szalasztották, hanem Philip K. Dick egyik írásából, és mint tudjuk, Dicktől mi sem állt távolabb, mint egy ember-ember közti paranoiamentes párkapcsolat. Damonnak, a filmbeli politikuskezdeménynek mindenki nagy jövőt jósol, és e nagy jövő valójában már el is kezdődött, legfőbb megelégedésére mindazoknak a régi kalapdivatokat idéző bürokratáknak, akik ezt a jövőt eltervezték. És e tervezés szó szerint értendő, mert a Dicktől eredeztetett meskete szerint sorsügyekben ezek a régi építésű felhőkarcolók tetejéről szigorú ügybuzgalommal letekintő, régi vágású hivatalnokfélék illetékesek. Olyannyira régi vágásúak, hogy egyiküket a hatvanas évek oltárán áldozó Mad Menből kérték ki, a fogdmegjeik meg egyenesen úgy festenek, és pont olyan fenyegetők is, mint Truffaut tűzoltói a Fahrenheit 451-ben. Lírában, lantban és széplelkűségben is ott vagyunk körülbelül, mint a truffaut-i tűzoltóság; finom húrokon játszunk, vállaljuk érzéseinket meg a szabad akarat ügyét egy hagyományosan zajos, ipari műfajban. Igen, a Sorsügynökség mer sok minden nem lenni, például nem egy számítógéppel megbuherált sci-fi; eső, kalap, New York - ezekből jön össze a sci-fi-ből a fi. Szép ez a high-techet kalapokkal és szerelemmel kiváltó merészség, és szép Emily Blunt is, de egy tökös Dick-adaptáció még szebb lett volna.
