A rock and roll nagy halottairól készült játékfilmek, mint a Jim Morrison életét és halálát feldolgozó Doors, a Sid Vicious ámokfutásait játékfilmbe öntő Sid és Nancy, vagy akár a most vizsgált alkotás, egy dologban mind megegyeznek: az élet izgalmasabb bennük mint az életmű. Brian Jones zenei tehetségéről, netán arról hogy mit vitt ő a Rolling Stones-ba -a sztárallűrökön és a bírósági pereken kívül - itt nem tudunk meg sokat.
Viszont minden információt részletezve megkapunk Jones arisztokratikus ruhatáráról - a hermelinpalást nélkülözhetetlen -, a különböző drogok különböző személyiségbomlasztó hatásairól, és arról, miért jó rocksztárnak lenni - legalábbis a film készítői szerint. Látunk sok orgiát - visszafogottan és a témához annyira nem illő eleganciával fényképezve -, sok pszichedelikus utazást a szivárvány minden színével, és mellesleg megtudjuk, hogyan halt meg Brian Jones. Nem úgy, ahogy eddig sejtettük - de a film még ezt a csavart sem képes túl sok izgalommal megtölteni. A Stoned egy kellemes, nézhető hangulatfilm a hatvanas évek közérzetével feldobva, de semmi több.
Titanic Filmfesztivál
