Lehet benne szeretni a képeket, lehet benne szeretni az íreket, lehet benne szeretni a provokáló őszinteséget. Mindezt lehet utálni is.
Brit derby
Amikor ezeket a sorokat kezdem begépelni, épp útjára indul a labda a sportcsatornán, Rangers-Celtic bajnoki mérkőzés. Ötvenezren vannak a lelátón, ennyien férnek be. Aki egy picit is konyít, nem is annyira a focihoz, a britekhez, a történelemhez, a nyugat-európai ki kivel van?-hoz, az tudja, hogy jön ez ide. A glasgow-i Rangers a koronához hű britek, az unionista protestánsok csapata, míg az írek alapította Celtic FC a királynőtől, a "birodalomtól" való függetlenséget preferáló katolikusok szíve csücske, egyfajta népnemzeti szimbólum. Ha emlékszünk (természetesen) a Véres vasárnapra, ott is Celtic-poszter lóg a végzetes nap reggelén az egyik főszereplő ágya felett. Paul Greengrass filmje arról a szörnyű napról szól, amikor a brit rendfenntartók tömegbe lőttek egy katolikus felvonuláson/tüntetésen, politológusok szerint ezzel óriási lökést adva az addig még nem is annyira retteget, föld alatt működő IRA felemelkedéséhez. Hiszen aki elvesztette valakijét azon a végzetes vasárnapon, azt aligha lehetett holmi békés rendezés, vagy bármiféle kiegyezés lehetőségével etetni. Sorban fogták tehát kezükbe a fegyvert az írek, az eredményt pedig tudjuk, megszületett az azóta ezrek haláláért felelős terrorista szervezet. (Rögtön az elején Kris Boyd kicselezi a lengyel kapust, éles szögből az oldalhálót találja el.)
Vasemberek vs. Vaslady
(Egy gyors megugrás után újra fenyeget a Rangers, a korábban épp a Celticet erősítő Miller lő bivalyerősen.) Az Éhség kilenc évvel a Véres vasárnap után játszódik. A belfasti Maze fegyházban vagyunk, ahol a terrorizmusért bebörtönzött IRA-sok több tiltakozó megmozdulást is szerveztek már. Céljuk a politikai fogoly státusz kivívása, amely ugye jóval kultúráltabb körülményeket jelentene számukra. Margaret Thatcher a "Vaslady" azonban hallani sem akar ilyesmiről. Véleménye szerint nincs politikai gyilkosság, csak gyilkosság. A foglyok csendes, agressziómentes, ám mégis drasztikus tiltakozásba kezdenek. Nem mosdanak, nem hordanak rendes ruhát, csak egy pokrócot, ürüléküket a cella falára kenik, vizeletüket az ajtó alatt kiöntik a börtönfolyosóra. Közben nincs egy hangjuk se. Az egész filmet fojtogatja a csend. (A bosnyák Papac szépen szerel. Később egy ütközés után játékvezetői a Celticnek adja a labdát, de azok visszarúgják az ellenfélnek, mert a fair play így kívánja.) Közben a kinti kollégák sem tétlenkednek, az egyik börtönőrt akkor lövik fejbe, amikor épp az öregek otthonában látogatja beteg anyját. A bebörtönzött harcosok Bobby Sands vezetésével időközben újabb elszánt küzdelembe fognak. Éhségsztrájkot hirdetnek, ami a halálig tart.
Néma üvöltések
A jó nevű Steve McQueen első nagyjátékfilmje teljesen érthetően osztja meg a közönséget, mind a forma, mind a tartalom miatt. Az Éhség lassú, embert próbálóan lassú film, amely ráadásul némaságával is tüntet. Egyetlen jelenet van csak, negyedórán keresztül tartó vágás nélküli statikus kép, amikor ketten beszélgetnek egy asztalnál, mit beszélnek, hadarnak, szöges ellentétét képezve ezzel az addig látottaknak - egyúttal ez az a rész, amikor Bobby Sands bejelenti végzetes éhségsztrájkját. (Egy kis ütésváltás után Scott Brownt kiállítják, szerintem nincs igaza a bírónak.)
Hozzáteszem, egyetlen percig sem untam. Nem csak azért, mert a fényképezés fantasztikusan szuggesztív, de ezek a képek beszédesebbek is bármilyen dialógnál. A gyomorgörcstől reszkető rohamrendőr, aki nem azért üt, mert erős, hanem mert retteg; a fia kifröccsenő vérétől csatakos anya néma őrülete; a magabiztos és elszánt ellenállók egyetlen tekinteten is átsütő heroizmusa. És ezzel ott is vagyunk, ahol a part szakad, hiszen hogy jön ahhoz Steve McQueen, hogy köztörvényes gyilkosokat áldozatként, hősként állítson be - tette fel a kérdést sok-sok ember a bemutató után. Ne akarjuk ezt kibogozni, élvezzük a filmet. (Az amerikai Edu lő gólt a hosszabbításban, így nyer a Rangers.)
Kinek ajánljuk?
- A történelem és politika iránt érzékenyeknek.
- A lassan folyó, de beszédes képek iránt fogékonyaknak.
- Celtic-szurkolóknak.
Kinek nem?
- Akinek nem bírja a gyomra a falra kent fekáliát.
- Akinek nem bírja a gyomra a testi-lelki megaláztatást.
- Akinek nem bírja a gyomra a terroristák heroizálását.
8/10
