A gyermeki ő

Azt tudjuk, hogy Robert Rodrigueznek kettős személyisége van, az Alkonyattól pirkadatig, a Sin City, a Grindhouse: Terrorbolygó és a Machete írója-rendezője mellett munkál benne a Cápasrác és Lávalány kalandjai és a Kémkölykök-trilógia alkotója – ami most a Kémkölykök 4D: A világ minden ideje című darabbal gazdagodott. Utóbbi kapcsán az ötgyermekes Rodriguez számára valószínűleg nagy motiváló erő, hogy naponta átéli a kisemberek világának rezdüléseit, látja és tudja, mi érdekli a gyerekeket, mi az, ami izgalomba hozza őket, min nevetnek. A gyermeki (vagy gyermekszórakoztató) énjét erősíti, hogy az alkotáshoz (bármilyenhez) szükséges a felnőttkor előtti fantáziatudás.

Kicsiknek készült

A Kémkölykök 4D: A világ minden ideje esetében a legismertebb gyermeki képzelgések öltenek a testet, a kiskorúak golyóbis megmentésétől kezdve a beszélő robotkutyán át a "trutyis" és "pukis" viccekig bezárólag. A film egyértelműen az öt-tíz éveseket célozza (kis ráhagyással). Nekik készült, a többi mozi-néző határozottan bárgyúnak és unalmasnak fogja tartani, amit legjobb lett volna egy délutáni otthoni házi mozizás közben átvészelni, amikor a kisöcs vagy kishúg önfeledt kacarászása közben – látod, hasra esett, hahaha – elég, hogy a tekintet csak egy pillanatra tévedjen a monitorra – igen, láttam –, közben más, tartalmasabb (és érettebb) tevékenységgel lehet foglalkozni.

A negyedik dimenzió

[img id=313535 instance=1 align=left img]A negyedik kémkölykös matiné egyébként sem kíméli a felnőttebb kísérőket, a negyedik dimenziónak kikiáltott szaghatások előidézése ugyanis javarészt rájuk hárul. Ezalatt azt kell érteni, hogy jegyváltáskor a 3D-és szemüveg mellé belépéskor egy illatkártyát kapunk, az Aroma-Scope papírosunk felületén nyolc pacával, amit alkalmas időben meg kell dörzsölnünk, hogy ugyanabban a szagélményben legyen részünk, mint a szereplőknek. A film során nyolc alkalommal számok villannak fel – pontosabban: villódznak – a vásznon, ilyenkor a villogó kalkulusnak megfelelő számú kis mezőt kell megdörgölnünk és szagolgatnunk. Csakhogy nehéz elképzelni azt, hogy a sötét nézőtéren a kisgyerek nekilát a műveletnek – ha igen, onnantól azzal törődik, nem a filmmel –, azaz a nemes cselekmény az idősebb felvigyázóra hárul, aki minél több gyermekkel érkezett, idővel annál illatozóbb ujjakkal tolja a védencei orra alá az Aroma-Scopot. A saját tapasztalatunk az, hogy a nyolc, elvileg eltérő szagú pötty nagyon is hasonló, és elnézést, de (például) a hányás szaghatását mi nem találtuk közöttük (pedig elvileg kellett volna), és a korosabb nemzedékeket az egész összességében a szagos radírra emlékezteti.

Egyszerűség

Törődjünk bele, a Kémkölykök 4D: A világ minden ideje nem a klasszikus (jellemzően: 15-45 év közötti) mozistákat célozza. Számukra marad, hogy valami élményszerűt találjanak a térdimenziós technikában – hiába nevezhetjük úttörőnek Rodriguezt e téren, hiszen a Kémkölykök 3-D – Game Over nyolc éve megelőzte a mai 3D-hullámot, nem mondanánk elemi erejűnek –, vagy a történetben. Nem fogunk. A sztori sem túl bonyolult ugyanis (nyilván, hogy a kicsik is megértésék). A korábbi kémcsalád-anya, Ingrid Cortez helyébe annak testvére, az éppen várandós Marissa Cortez Wilson (Jessica Alba) lép, aki szintén diadalmas ügynöknő, s még a szülés előtti percekben is a gonoszt üldözi. A friss kismama egyszerre kettős kihívással találja magát szemben: miközben egy háborodott gonosztevő (Jeremy Piven) az idő felgyorsításával a világot dönti (kis híján) pusztulásba, a családi fronton kell helytállnia, megszerettetnie és elfogadtatnia magát a tévériporter férje (Joel McHale) előző házasságából született gyerekeivel, Rebeccával (Rowan Blanchard) és Cecillel (Mason Cook). Nehéz eldönteni, melyik a nehezebb és veszélyesebb… A szálak összeérnek, Marissa csak úgy győzhet, ha családjára támaszkodik. Miután bevallja, hogy egyáltalán nem egy átlagos kertvárosi anyuka, hanem szuperkém, mostohagyermekei az újjászervezett kémkölyök-különítmény élharcosaiként vetik magukat a küzdelembe, s még a férj és az időközben felcseperedett unokahúg és unokaöcs – a korábbi Cortez-gyerekek: Carmen (Alexa Vega) és Juni (Daryl Sabana) – is csatlakozik.

Mindenki megvan, csak film nincs

A szimpla történet során a szereplők azt a keveset hozzák, ami keveset számukra Rodriguez a karakterekben megírt. Alba verekszik és aggódik (anyai jelenléte mellett az ivarérett közönség a bőrszerelését fogja díjazni), McHale munkamániás (történetesen egy tévés kémdokumentumfilm-sorozat arca) és kissé becsapott férj (hiszen nem tudta, hogy az asszonypajtás egy kém), de szerető apa. Blanchard és Cook pedig ehhez a cserfes és civakodó (de azért éles eszű és jó szívű) testvérek toposzát teszik hozzá. Mindegy, a célközönség úgyis az Argonaut nevű beszélő robotkutyára figyel (és tényleg), esetleg a kisbaba (Belle és Genny Solorzano "alakítja") "rottyantásaira", a kíséret pedig végigkaparja a filmet. Ne legyünk gonoszak: az illatkártya miatt.

Azt azért reméljük, hogy a minimum trilógiákban (a Kémkölykök-széria mellett lásd: az El Mariachi, a zenész, Desperado, Volt egyszer egy Mexikó hármasát) gondolkodó Rodriguez ha ötödszörre is előrántja a Kémkölyköket, – mondjuk – nem csupán ízes mintákkal dúsítja fel, hanem filmet is helyez alájuk.

Kinek ajánljuk?
- Aki kíváncsi arra, mi az, hogy szagos mozi.
- 5-10 éveseknek.
- Akinek mindegy, csak Jessica Albát testhezálló ruhában lássa.

Kinek nem?
- Akik egy filmet szeretnének megnézni.
- Aki ki nem állhatja a "kémkölykös" Rodriguezt.
- Tíz év fölöttieknek.

4/10