Halk ünneplésre szólítom a magyar nézőket. Aki nem tapsol örömében, hogy A Da Vinci-kódot, e világhódítani szánt tömegterméket nálunk előbb mutatják be, mint New York mozijaiban, azt érje gáncs és megvetés.
Magam fél tenyérrel tapsolok ugyan; azért csak féllel, mert a filmet máris elfelejtettem. Ha rákérdeznek, szeppenten egy fura párhuzam ötlik fel bennem: 1960-ban a Vatikán Fellinit és a Dolce vitát ítélte el, 2006-ban A Da Vinci-kódot. A Vatikán talán a régi, a filmművészet viszont negyvenöt év alatt jó mélyre ledolgozta magát. Bocsánat, ha Ron Howard ipari terméke kapcsán látszólag a művészet jut eszembe - de ez nem az én satnya ötletem, hanem a cannes-i fesztivál igazgatóságáé... Hírlik, sokan fütyültek ott (igaz, velejéig gonosz kritikusok) - én már csak azért sem fütyülnék (itt), mert derekasan unatkoztam a vetítés alatt. Dan Brown izgalmasan tálalt regény-blöffje is boltozatos butaság, de a film unalmat sugárzó, és a hamisságokat sok felesleges kiselőadással felbiflázó, ásításra ingerlő kusza szövevény.
Leginkább azt sajnálom, hogy Róma szőröstül-bőröstül kimaradt a tompa sötétekben ázó mozgóképből, csak a pápa nyári rezidenciájának kupoláját látjuk légifelvételről vagy makettről néhány minutumra. A regény és a film szerint roppant veszedelmes bűnszövetkezet a katolikus Opus Dei: talán néhány főpapjának machinációja okozta e fájó képhiányt? Róma nincs, a párizsi Saint Sulpice- székesegyház és a Louvre (utóbbi többszörösen) viszont megvan: számolgassuk csak a helyszíneket, mint elalvás előtt a birkákat. Mondom, Róma kimaradt, nem maradt el viszont a regényben is bosszantó sok áltudományos hablaty, komolynak szánt blöff: de istenem, a könyv világsikere nagyrészt épp annak köszönhető. Mozgóképen viszont az ál-kultúrtörténeti Grál-tanfolyam akaratlanul mulatságos önparódiának hat a jobb sorsra érdemes, komoly arcot vágó színészek szájából. Főleg, ha ez a "kultúrfilm" fukar kezekkel, másodpercekre méri a Leonardo-festményeket. Van viszont fölösen autósüldözés: hű, de izgi! Hát még a könyv félőrült gyilkosa a maga hörgő önkorbácsolásával: hol az a félénk kislány néző, aki megijed tőle?
"Szent Habakukk!" - volna kedvem rikkantani Hollywood-ünneplősen: talán épp azért, mert Fülöp Evangéliuma, a Templomos Lovagrend, Newton sírja, Jeruzsálem ostroma, Szent Grál-értelmezések (na, az utóbbi szó azért túlzás) és ezer más történelmi hordalék megjelent, csak Szent Habakuk nem.
"A vér- és rózsavonal az északi pólustól a déli pólusig metszi a Saint Sulpice-székesegyház középpontját az északi szélesség 44. fokán" - halljuk az ideg- és értelemborzongató felismerést az ódon térkép fölé hajló hősöktől. Ide azért Karinthy Frigyes kell. Igen, ott vagyunk az északi szélesség 44., a nyugati hosszúság 32. és a butaság századik fokán.
