Vajon tényleg a gyémánt a nő legjobb barátja? Elő lehet-e adni Madonna Virginjét frakkos férfikarral? A lovakat lelövik, ugye? Válaszok Baz Luhrman szellemes és látványos musicalfilmjében.
Christian, az ifjú írótitán, apja akarata ellenére felkerekedik Párizsba, hogy bevesse magát a századforduló nagyvárosának abszintáztatta bohém világába, ahol minden sarkon kánkán zúg, és a tetőtéren húz a zug. Szerencséjére a vágyott miliő fáklyavivője, bordélyok udvari festője, Toulouse-Lautrec és díszes kompániája éppen a szomszédban próbálnak, így a tehetséges Christian előtt hamar megnyílik a lehetőség, hogy Párizs Központi Hedonista Műhelyében, a hírhedt Moulin Rouge-ban tegye próbára magát. Gyors karrierjéhez egy apró tévedés is hozzásegíti: összekeverik a mulató új producerével, a nagyhatalmú és egyben töketlen Herceggel, aki pénzéért természetesen nem csak a kapukat szeretné szélesre tárni. Egy elkevert randevú féktelen szerelembe sodorja Christiant (Ewan McGregor) és a szépséges Satine-t (Nicole Kidman), a tőkebevonás eszközét és célját. A szenvedélyeket még a Herceg pénze és erőszakig fajuló libidója sem hűti le...
Baz Luhrman (Kötelező táncok, Romeo+Júlia) ausztrál rendező az első pillanattól kezdve vállalja, hogy színház a színházban előadásra hív minket. A vászon szélén lassan eltűnik a vörös bársonyfüggöny, beléptünk a rendező által kreált - részben korhű, részben fiktív - világba. Képletes színpadunk természetesen a Moulin Rouge sokat látott parkettje, a kulisszák mögötti régió és Satine orientelista giccskéglije: Luhrman ezekre a helyekre álmodja az orgiákra emlékeztető kavalkádokat, a szerelmi történetbe ágyazott színes, szélesvásznú klippeket.
A mozgalmas musical epizódjaihoz zene is kell, ezeket pedig nem kisebb nevek szerezték és adták elő (legalábbis lemezen), mint David Bowie, Fatboy Slim, Beck, Bono és maguk a szereplők. Nicole Kidman (Mint a villám, Tágra zárt szemek) és Ewan McGregor (Trainspotting, Párnakönyv) nyilvánvalóan nem vokális tudásuk miatt lettek főszereplők, mégis meglepően fesztelenek számukra is szokatlan duettjelenetek alatt. (Hogy a fiatalok se felejtsenek el moziba menni, mindkettőjükkel készítettek egy-egy zenecsatornákon is nyomható klipet.) A főszereplők mellett kitesz magáért a Zidler színigazgatót játszó Jim Broadbent (Lövések a Broadwayen, Bridget Jones naplója), a törpe festő szerepében John Leguziano (Rómeó+Júlia, Spawn) és az abszinttündért alakító Kylie Minogue is...
Luhrman nyilatkozta valahol, hogy meg akarta újítani a musical műfaját. Ez sikerült is neki, hiszen feltalálta a remixmusical fogalmát, ahol Nirvanától kezdve a Beatlesen keresztül egészen Madonnáig mindenféle dal elmegy a korhű díszletek között, ami éppen passzol az adott jelenet hangulatához. Hangulattal pedig nem spórol a rendező, legyen szó komikusan giccses szerelmi duettről vagy Police-feldolgozással spékelt fülledt tangóról.
Talán a film ausztrálságának köszönhető, hogy a gazdag képi világ mellett a pénz és a szerelem között őrlődő kurtizán tragédiája sem sikkad el, így legvégül nem egy amerikai grízestészta mellől állunk fel, hanem egy zenével, látvánnyal megfuttatott kerek szerelmi történettől.
