Nem árt ám nagyon észnél lenni a szezonvégi árleszállítások alkalmával. Igen nagy a kísértés, könnyen elcsábulhatunk. A minden hájjal megkent kereskedők olyan dolgokat sózhatnak ránk, amit egyébként álmunkban sem vennénk meg, egy percig sem gondolkozunk azon, vajon tényleg szükségünk van egy csiripelő vekkerre, még egy mikrosütőre, vagy az ötödik pár ünneplő cipőre. De a tülekedésben adódhatnak jó dolgok is, mondjuk régen látott kedves ismerőssel találkozunk, vagy véletlenül épp egy olyan dologra bukkanunk, amire már régen vágytunk.
Jonathan (John Cusack) épp így volt egy pár fekete kasmírkesztyűvel. A megmaradt utolsó pár hívogatóan integetett felé a pulton, keresztülverekedte magát az őrjöngve pénzét költő tömegen, és rácsapott az áhított ruhadarabra. De a pár másik felét már egy lány próbálja fel a kezére. Ám amint rendes esetekben történne, veszekedésbe fúlna az eset, Jonathan, és az angol Sara (Kate Beckinsale) megbűvölve néznek egymásra. Mindkettejük számára egy másodperc törtrésze alatt vált világossá: Igen, ez Ő. Az a mosoly, az a kis huncutság a szeme sarkában, mintha már évek óta ismerném, gondolják. A dolgok azért soha nem mennek ilyen egyszerűen. Jonathan, aki egyébként az ESPN sportcsatorna elfoglalt producere, házasság előtt áll, Sara-nak pedig vissza kell utazni Angliába, hogy elkezdje pszichológusi praxisát, mellesleg ő is komoly kapcsolatban él egy Zen-zenésszel. Ettől függetlenül, mivel szemlátomást egymásra találtak, együtt töltenek egy beszélgetős, sétálgatós, csillagnézegetős, csodálatos estét. A nagy romantikus egymásra találásban csak egy bibi van, a lány fatalista, hisz a végzet hatalmában, a sorsban. A fiú telefonszámát egy ötdolláros bankjegyre írja, amit rögtön elvásárol a sarki cukorkaárusnál, a sajátját pedig a nála lévő könyvbe - Garcia Marquez: Szerelem kolera idején, természetesen - jegyzi be, azzal, hogy beadja egy antikváriumba. Ha a pénz a lányhoz kerül, a könyv pedig a fiúhoz, beteljesülhet a végzet akarata, egymásé lehetnek. Jonathan és Sara elválnak, a bankjegy és a könyv megkezdi szeszélyes útját, lassan eltelik néhány év...
Ilyen-olyan romantikus vígjátékot könnyű lehet forgatni, mivel a hatásvadászat tárháza kimeríthetetlen, és a giccs, csakúgy mint a szerelem, örök. Peter Chelsom rendező is ebbe a fába vágta fejszéjét, munkáját azonban jó ízléssel végezte, sikerrel kerülte el azokat az akadályokat, amelybe e műfaj művelői gyakran ütköznek. Egyszerű, tiszta, szívet melengető filmet készített, amolyan kellemes, szórakoztató mozit. A forgatókönyv eredeti ötletei annyira meghökkentőek, hogy akár a valóságban is megtörténhetnek. John Cusack és a Pearl Harborban feltűnt Kate Beckinsale sallangmentes, egyszerű, eszköztelen és őszinte játéka is a film hitelét erősíti, nem nagyszerű színészi alakításokat látunk, pusztán, és ez nagy erény, egy fiút és egy lányt, mondjuk innen a szomszédból. Az érzelmek édeskés csöpögése a kellő minimumra lett visszavéve, a cselekmény mellékszálai, az áruházi nyomozás alkalmával akadékoskodó eladó magánszáma, Kate new age-es, misztikus barátnője, Jonathan temetkezési újságíró haverja, mind üdítő perceket szereznek, és sikerrel színezik a szerelmesek egymásra találásának történetét. Amit ettől a műfajtól elvárhatunk, azt a Szerelem a végzeten csont nélkül teljesíti, néhány felszabadult nevetés, a végén egy pár elmorzsolt könnycsepp, könnyed, kellemes szórakozás. Amolyan csajozós mozi, utána garantált a siker.
