Az Oscar-jelölt és gyönyörűszép Carol a hét legfontosabb filmje, de a közönségsiker a nagyszájú, semmit sem tisztelő Deadpool lesz, azt garantáljuk, de lesz egy kosztümös francia alkotás, egy osztrák film furcsa emberekről és egy olasz vígjáték a fitymaszűkületről.
Carol
Az ötvenes évek gazdasági fellendülése idején a húszas éveiben járó Therese (Rooney Mara) Manhattan egyik nagyáruházában dolgozik eladóként, szépen felöltöztetett, aprólékosan kidolgozott babákat árul, miközben naphosszat a jobb életről és a szerelemről álmodozik. Egy nap találkozik a jómódú Carollal (Cate Blanchett), aki kihűlt házasságában vergődik, amit talán csak kislánya iránti imádata tart egyben. A két nő között rögtön szikrázni kezd a levegő, és kezdetben ártatlannak induló találkozásuk az érzelmek hatására gyorsan elmélyül. Carol féltékeny és továbbra is szerelmes férje meg akarja kérdőjelezni a nő anyai rátermettségét, valamint erkölcsösségét. Todd Haynes (Távol a mennyországtól) új munkáját egyrészt Rooney Mara és Cate Blanchett fantasztikus párosa miatt érdemes megnézni, másrészt azért, mert garantáltan ez a film viszi majd el a nagy díjak nagyjából harmadát.
Deadpool
A szuperhősök korát éljük, de nem minden hős makulátlan, gáncsnélküli lovag. Wade Wilson a különleges erőknél szolgált, azután zsoldos lett, ám testét lassan kezdi felzabálni a halálos betegség – ezért is egyezik bele egy furcsa, aligha legális kísérletbe, aminek eredményeképpen a szervezete meghökkentő képességekre tett szert, bár az arca nem lesz szebb - „Mint egy fél here fogakkal” - így jellemzi magát hősünk. Hihetetlenül gyorsan meggyógyul, bármi baj éri, de nem ez az egyetlen fegyvere: őrült, gonosz humora is van - és nem fél használni. Ryan Reynolds korábban is próbálkozott szuperhős szereppel a például a gyengécskén sikerült Zöld Lámpásban, de okult a hibából, és most mindent megtesz, hogy az a karakter – amit különben már eljátszott az X-Men kezdetek: Farkasban - és az alakítás tényleg emlékezetes maradjon.
Egy szobalány naplója
Célestine Normandiában egy vidéki nemesi családnál szobalány. Úrnője vallási őrületben él, a ház feje pedig a cselédeket hajkurássza. A fiatal lány mindkettejüknek kiszolgáltatott, miközben mélységesen meg is veti őket. Octave Mirbeau regényét vagy féltucatnyian dolgozták már fel, köztük olyan nagysaágok, mint Luis Buñuel, így kérdés, mit képes hozzátenni a témához Benoît Jacquot. Gyanítom, a rendező mindössze abban reménykedik, hogy több olyan generáció is felnőtt időközben, akikek a történet új léesz, és nyilván arra is számít, hogy filmjét sokán a gyönyörű Léa Seydoux miatt nézik majd meg, és miatta tényleg érdemes beülni szinte bármire, és itt nagyon nagy szerepet kap selymes tarkója.
Hogyan legyünk szinglik?
Egy, akkoriban sikeres joboldali politikus évekkel ezelőtt „szinglihordák” támadásával riogatta az országot – jól kötrberöhögték és el is tűnt a közéltetből, a szinglik pedig maradtak, akármilyen ronda is ez a szó. Ők ugyanis korunk hősei, izlés- és véleményformálók, ők a vendéglátás, turizmus és a szórakoztatóipar legfőbb célpontjai, és nem véletlen, hogy annyi film születik róluk, mint most is. Egy féltucatnyi fiatal, harmincas vagy már a középkor felé haladó egyedülálló New York-i kalandjait mutatja be a film, amelyek közül van harsány, vna vicces és van romantikus, mert van, akinek életre szóló szerelem kéne, van, akinek csak egy vad éjjel, vagy még annál is kevesebb.
Norm, az északi
Az állatok nagyon jól elvannak az Északi-sarkon, egymással játszanak a rénszarvasok, fókák, jegesmedvék, kardszárnyú delfinek és más fajok, de valahányszor felbukkan egy turistacsapat, elrontják a mulatságot, márpedig egyre gyakrabban bukkannak fel, ráadásul az állatok hírét veszik, hogy nagyszabású befektetés készül a területen, ami földönfutóvá tenné őket. Követeket küldenek hát az emberekhez New Yorkba, és mivel Norm, a jegesmedve a legnagyobb dumás, őt nevezik ki a szószólónak, aki csapat arasznyi, de rettenthetetlen és elpusztíthatatlan lemminggel az oldalán elindul, hogy egyszer és mindenkorra jegelje üzletet. Megérkezve a nagyvárosba a kis csapat azonban csak nehezen találja fel magát, és Norm egy kis időre pont a gyűlölt befektető kabalaállata, majd médiasztár lesz, de a lemmingek rajta maradnak a célon.
A pince
Ulrich Seidl sosem festett kedvező képet hazájáról, Ausztriáról, filmjeit mindig bizarr figurák még bizarrabb mániái népesítették be, de azok legalább játékfilmek voltak, és hihettük azt, hogy mindez csak a kitaláció műve. A sokszorosan díjazott rendező most viszont dokumentumfilmet készített, amely kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, mi minden történik az osztrák pincékben – na persze nem mindegyikben -, ahol legtitkosabb szenvedélyeiket élik ki a szereplők. Bár az ihletett nyilván Joseph Fritzl esete szolgáltatta, ő nem jelenik meg, viszont számos furcsa, sőt, torz életbe nyerhetünk bepillantást – ha nagyon akarunk.
Short Skin - Szűkölő kamaszkor
Edoardo most tizenhét éves, és ha a hormonok nem jelentenének számára elég nyomást, környezete még tovább sulykolja bele azt az érzést, hogy minden a szex körül forog. Az egyetlen nehézség a szűz fiú számára, hogy fitymaszűkülete van, amely meggátolja őt a szexuális felfedezésben. Edoardo családjával együtt Pisa közelében, egy tengerparti nyaralóban vakációzik. A fiú szerencsére elég indokot talál, hogy kitegye a lábát a házból, hogy például gyerekkori barátjával, Arturóval lógjon, aki szüzessége elvesztésének megszállottja, és még fizetni is hajlandó lenne a cél érdekében. Duccio Chiarini bemutatkozó nagyjátékfilmjében a lágy komikum és drámai mélység ötvöződik egy hiteles, sokszor megmosolyogtató történetben.