A "Torremolinos 73" tanulsága szerint a pornófilmkészítés, mint fogalom már a hetvenes években elavulttá vált. Hiszen valójában egy sokféleképp értelmezhető jelenséggel van dolgunk. Úgy is vehetjük, hogy e művelet a nemzetközi szexuális szokások tanulmányozása, home-szupernyolc, mesterséges megtermékenyítés házikivitelben vagy filmművészet. Végül is mindegy, a pornó ezt mind tudja, attól függ, honnan nézzük?
A történet a hetvenes évek elején játszódik, a Franco-rezsim végén, amikor a szex filmes ábrázolása még bűnnek számított Spanyolországban. Egy lexikonárusító cég tulajdonosa átszervezi becsődölt vállalkozását, s alkalmazottaival tudatja, mostantól egy nemzetközi hálózat bedolgozóiként az emberi szaporodást megörökítő Audiovizuális Enciklopédia alkotói lehetnek, s tudományos konferencián agitálja őket szexuális szokásaik otthoni lefilmezésére. Hogy szégyenérzetüket elhessegesse, a kiadó hozzáfűzi, termékeiket kizárólag a messzi északon fogják forgalmazni, így érvényesülhet az egészséges nemzetközi áru- és tapasztalatcsere. Aztán bemutatót és rövid tanfolyamot tart a vendégelőadóként meghívott skandináv rendező páros, melynek hím tagja példaképként feszt Bergmant emlegeti, s cseppet sem zavarja, hogy az kissé más műfajban alkotott. Főhőseink, Carmen és Alfredo szemérmes, ám egyre tapasztaltabb tanítványai lesznek a svéd oktatóknak. Első kisfilmjeiket saját lakásukban készítik. Aztán a mi történik miután sztriptízt jár a menyasszony vagy a becsenget egy delejes erejű mosógépszerelő és ehhez hasonló tematikájú tanulmányok sikere után külső erők bevonásával egy egész estés film készítésébe is belevágnak.
Az új forgatókönyv alapötlete egy kórházi spermaszámláló vizsgálat előkészületei közben pattan ki Alfredo fejéből. Egy szomorú özvegyet Torremolinosban, a télen kihűlt-kihalt üdülőfaluban elhunyt férje képében egy fekete köpenyes férfi űzi s környékezi meg. A kaszás halál, a skandináv vámpír avagy a rémálom a ringlispíren? Ki tudja mi ez, de végül (némi alkotói válság után) a nő és a sötét erő orgazmusban egyesülnek a Cervantes Hotelben.
Remek karakterek, remek színészek, remek mozi. Javier Cámara ("Beszélj hozzá") egyszerre naiv és ártatlan kisembert alakít: a kopaszodó Alfredo többnyire csetlik-botlik, aztán - szinte véletlenül - beletalál a dolgok közepébe, majd zavartan bocsánatot kér (például nyúlra is így vadászik). Felesége, Carmen az apró gegekkel teli helyzetek ellenére is izgalmas és hiteles karakter tud maradni: előtte minden ízében szemérmes és pedáns háziasszony, közben isteni szexdíva, utána gyermekáldásra hiába vágyakozó tragika. Filmszerepeit Candela Pena ("Mindent anyámról"), a Carment alakító profi színésznő egy gátlásaitól ritkán szabaduló, de időnként túl lelkes amatőr nyers lendületével közvetíti.
A 2003 legjobb spanyol filmjeként számon tartott, Oscar-jelölt "Torremolinos 73" - az Almodóvar filmekhez hasonlón - a határok átlépéséről és az erotikáról szól, de máshogyan. A másodfilmes Pablo Bergert észak felől nem annyira a sokat emlegetett Bergman (a "Hetedik pecsét"-et képileg is többször megidézi), mint inkább Kaurismaki és a dán dogma ihlethette. A forgatókönyv Pablo Berger állítása szerint valós történeten alapul, állítólag egy utastársától hallotta a vonaton sok évvel ezelőtt. Művészfilmeken megfáradt, ám igényes néző számára üdítően hat, hogy a stábtól érezhetően mi sem áll távolabb sznob mesterkéltségnél és a profizmus elszánt tiszteleténél, sőt épp az ellenkezőjére hajtanak. A "Torremolinos 73" merészen válogatva alkotóelemeit végül költőien abszurd komédiává s szoftpornó helyett pornóparódiává kerekedik. Harsány ötletekkel és gyengéd iróniával színezi szomorúan is szerethető kisemberek álmait.
