Pejó Róbert annak idején a Dallas Pashamendével megérdemelten aratta le a babérokat mind a magyar, mind a nemzetközi filmes berkekben: filmje a cigányságról szóló szociográfiai látleletként, gengszter-, identitás- sőt szerelmi drámaként is működött. A Látogatás című legújabb nagyjátékfilmje azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, sőt a Filmszemléről érthetetlen módon, megosztott rendezői díjjal távozó direktor elképesztő blöffje marad.
A Látogatásban két ifjú pár áldásban és békességben töltené együtt a húsvéti ünnepeket egy Fertő-tó partján álló üvegfalú házban, jó kedélyüket azonban három környékbeli gyermek rejtélyes el- valamint egy internetes snuffvideó feltűnése zavarja meg. Az ígéretes alapszituációból akár egy korrekt thriller vagy egy tisztes dráma is kerekedhetne, a rendező azonban a két út vegyítésével elszalasztja a kínálkozó lehetőségeket. A két műfaj jelen esetben teljesen kioltja egymást.
Az alapszituációban megbújó rejtély megfejtése érdekében egy idő után természetesen a négy karakter egymás közt kezdi keresni a gyerekek gyilkosát, s általában mindennek logikus következménye, hogy a feszültség fokozatos növekedése mellett folyamatosan megkérdőjeleződnek a különböző embertársi kapcsolatok. A Látogatásban azonban e tényezőknek csak érintőlegesen találjuk nyomát. A figurák a legtöbb esetben reakcióképtelenek vagy nem a megfelelő reakciót adják. Persze nem véletlenül élettelenek, hiszen igazi múltjuk sincsen - az nem múlt, hogy egy felső tízezerbe tartozó nő hátán éktelenül nagy tetoválás feszül. A féltékenység zöld szemű szörnyetege felüti ugyan a fejét mindkét oldalon, azonban ez a motivációs variáns egyrészt a Látogatásban túl gyerekesen hat, másrészt a thriller helyett a drámai oldal erősítését szolgálja. A drámaiság ugyanakkor a nyomozási információkat adagoló televízió bámulásában illetve öncélú szexjelenetekben merül ki. Ily módon az elviekben kiélezett szituációkat lehetetlen átérezni, hiába próbálja Gryllus Dorka kimutatni egy pulóver megkötésével - ezt a jelenetet vajon komolyan gondolták a készítők? - a helyzet feszültségét.
Pejó Róbert a Látogatás cselekményébe két különleges motívumot is bedolgozott, valójában teljesen feleslegesen, hiszen mind az üvegfalú ház, mind a snuffvideó feszültségteremtő erejét kiaknázatlanul hagyta. A környező tóparti világgal homogén teret képező, áttetsző üvegfalak az elidegenítés célját szolgálnák, azonban a különleges díszlet éppen ellenkezőleg csupán az éjszakánként a tóparton villódzó rendőrautók nyomasztó fényeinél vagy nappal a keresőbúvárok megjelenésénél működik. A kézikamerás snuffvideó sem hatásos: egyszerűsége miatt sem drámai elemként, sem médiakritikaként nem állja meg a helyét, holott Thomas Glavinic Der Kameramörder című regényének ez utóbbi volt az eredeti célja.
Pejó Róbert sokat akart markolni, azonban végül úgy járt, mint Gryllus Dorka a Látogatás egyetlen igazán hatásos jelenetében: a nagy tervezgetés közepette elveszett a nádasban.
